„Talán egy beszélgetés hangulata, a társaság, vagy mit tudom én, mi
hozta, hogy elfogadtam a magam kihívását, és mégis megpróbálok egy
klasszikus művet előadni. Szívesen dolgozom saját esztétikám, elveim
ellen. Ez az egyik energiaforrásom. És Gogol műve valóban zseniális. A
napló utolsó mondata teszi azzá. A szenvedés megvilágítja P. elméjét
egy kiáltásnyira. Anyját hívja, hogy ejtsen egy könnycseppet szenvedő
fiáért, hogy ölelje magához. Itt már szó sincs a spanyol királyról. És
azt hinnénk, hogy itt vége az őrületnek, de nem. Gogol odakanyarít egy
kellemetlenül oda nem illő mondatot a napló végére: „És tudjátok, hogy
az algíri bejnek egy nagy szemölcs van pont az orra alatt?” Kegyetlen.
Nagy humor. Vissza az elmeháborodottság most már áthatolhatatlan falai
közé. Gogol nem kegyelmez P.-nek. Kegyetlen fekete humor.
[…]
Milyen legyen az én őrültem? Mit csináljon a színpadon, egyáltalán
csináljon-e valamit? Gézával 1964-ben találkoztam az elmeklinikán.
Vigyázzfekvésben. Majdnem teljes katatóniában. Ilyen értelemben ez nem
is egy találkozás volt. Ott láttam, és a professzor elmondásából tudtam
meg, hogy mi a baja. Gézában tudatosodott az elemi mozgás, vagyis
minden mozdulatát meg kellett terveznie, és a tervnek megfelelően
végrehajtania. Ha nem sikerült neki, meg kellett ismételnie. Ugyanez a
beszéddel is. Milyen lepusztult állapot, milyen modern betegség. Nem, ő
nem volt modern beteg, falusi ember volt, és még csak sejtelme sem volt
róla, mennyire modern lesz harmincöt évvel később a betegsége. Nem mint
betegség, hanem mint a normalitás kényelmetlensége. A hétköznapi lét
kényelmetlensége. (Nem beszélve a saját kényszereimről.) Szóval legyen
ő P. figurája.” Halász Péter
„Ki ő? Korunk bomlott szellemű robbantója, aki már kora gyermekségében
bombákat gyártott. Orvos akart lenni s tűzoltóvá kényszerült. Tragikus
sorsa magával ragadja kezelőorvosát. Képtelen ellenállni e perverz
sorsnak. Az őrült takarója alatt magához nyúl. A doktornő széttárja
combjait. Ám a vágynász elmarad. Mellettünk felharsan a direktíva:
„Margó, türtőztesd magad!” Hideg orvostanhallgató-aggyal követhetjük a
félresiklott élet őrületének kaleidoszkópjából összerázódó életet.
Halász Péterét? Családjáét? Generációjáét? Ki-ki döntse el.” Ditzendy
Attila
|