„Talán egy beszélgetés hangulata, a társaság, vagy mit tudom én, mi hozta, hogy elfogadtam a magam kihívását, és mégis megpróbálok egy klasszikus művet előadni. Szívesen dolgozom saját esztétikám, elveim ellen. Ez az egyik energiaforrásom. És Gogol műve valóban zseniális. A napló utolsó mondata teszi azzá. A szenvedés megvilágítja P. elméjét egy kiáltásnyira. Anyját hívja, hogy ejtsen egy könnycseppet szenvedő fiáért, hogy ölelje magához. Itt már szó sincs a spanyol királyról. És azt hinnénk, hogy itt vége az őrületnek, de nem. Gogol odakanyarít egy kellemetlenül oda nem illő mondatot a napló végére: „És tudjátok, hogy az algíri bejnek egy nagy szemölcs van pont az orra alatt?” Kegyetlen. Nagy humor. Vissza az elmeháborodottság most már áthatolhatatlan falai közé. Gogol nem kegyelmez P.-nek. Kegyetlen fekete humor.
[…]
Milyen legyen az én őrültem? Mit csináljon a színpadon, egyáltalán csináljon-e valamit? Gézával 1964-ben találkoztam az elmeklinikán. Vigyázzfekvésben. Majdnem teljes katatóniában. Ilyen értelemben ez nem is egy találkozás volt. Ott láttam, és a professzor elmondásából tudtam meg, hogy mi a baja. Gézában tudatosodott az elemi mozgás, vagyis minden mozdulatát meg kellett terveznie, és a tervnek megfelelően végrehajtania. Ha nem sikerült neki, meg kellett ismételnie. Ugyanez a beszéddel is. Milyen lepusztult állapot, milyen modern betegség. Nem, ő nem volt modern beteg, falusi ember volt, és még csak sejtelme sem volt róla, mennyire modern lesz harmincöt évvel később a betegsége. Nem mint betegség, hanem mint a normalitás kényelmetlensége. A hétköznapi lét kényelmetlensége. (Nem beszélve a saját kényszereimről.) Szóval legyen ő P. figurája.” Halász Péter
„Ki ő? Korunk bomlott szellemű robbantója, aki már kora gyermekségében bombákat gyártott. Orvos akart lenni s tűzoltóvá kényszerült. Tragikus sorsa magával ragadja kezelőorvosát. Képtelen ellenállni e perverz sorsnak. Az őrült takarója alatt magához nyúl. A doktornő széttárja combjait. Ám a vágynász elmarad. Mellettünk felharsan a direktíva: „Margó, türtőztesd magad!” Hideg orvostanhallgató-aggyal követhetjük a félresiklott élet őrületének kaleidoszkópjából összerázódó életet. Halász Péterét? Családjáét? Generációjáét? Ki-ki döntse el.” Ditzendy Attila