„A Szent László királyrul című produkció tíz éve érlelt tervünk, eddigi eredményeink összefoglalása. Előadásunk a Peter Brook-i értelemben „szent színház”. László király történelmünkben kulcsfontosságú — kultúrák, generációk, régiók, népek közti — híd-szerepet játszó figura. Megidézésével az ember küldetésére keresünk a mához szóló aktuális válaszokat. S nem titkolt szándékunk a színháztörténetünkből szinte hiányzó királydrámák sorát is erősíteni, egy mai, hatni képes, rég rejtőző, sajátosan magyar, színházi formanyelven.
A játékot Tömöry Márta írta a Képes Krónika, egykori László-ének töredékek, búcsúénekek, ráolvasások, népi mondák és 20. századi népi gyűjtések alapján. Mimetikus ősszínházi elemeket (az obi-ugor kétarcú Jalpi figurája), a nó színház eszköztárát (maszkok, szövegkezelés: kar és szólók akusztikus szövete, elvont táncok) és bábokat, maszkokat használunk. Az előadás kerekekre szerelt, évszázados deszkákra rótt faragványokkal és a Szent László freskóciklust idéző képekkel díszített, nyitott színpadi térben valósul meg bálvány méretű óriásbábbal, kesztyűs figurákkal, s maszkot váltó élőkkel, a jelmezek pedig a legnemesebb textíliákból készültek.”
Tömöry Márta

„Sokféle hatalom birtokosai biztosak abban, hogy Szent László halott és tudományos téma. Ez az elhallgattatók csendje. Ám a nyilvános csend ezúttal a szív csendje. A szív rejtve dolgozik; észrevétlenül tartja fenn az életet. És hány szív egy nép? Hány szívben él a király?”
Gál Péter József