Ilyenkor ugye, közhelyek jutnak az ember eszébe. Többször voltam már, de számomra legemlékezetesebb a Zene-katasztrófa volt kilencvenkilencben. A darab ott nyerte el végső, cirkuszi, színházi formáját. Korábban mindig negyven-ötven fő előtt játszottuk. A zsinagóga tere, mérete, a közönség nagy száma megdobta az előadást. Mióta járunk, minden előadásunkra érvényes, hogy a szegedi fellépés alakította ki, de mondom, különösen igaz ez a Zene-katasztrófára. Megnőtt az egész, átvitt értelemben is. Érzésem szerint a közönség is jól fogadta. Minden évben várom a fesztivált, és tavaly már megijedtem, hogy akkor nem megy. De szerencsére, igen.