Annyira szubjektív érzéseim vannak, hogy nem szeretném ablakba tenni. Szeged nekem a szabadságot, most meg a keserűséget jelenti, mert mi lesz a zsinagógával... A zsinagóga a legszebb emlékeim helyszíne. Úgy csoda, ahogy van. Emlékszem még a hőskorra, amikor a Fábiánék a görög fellépő világítását szerelték egy szál zsinóron lógva... Aztán meg a Kass Szálló és a Kamaraszínház, meg a kissé megemelkedett Tisza, ahogy tavaly valamelyik éjszaka ott szaladgáltak benne térdig a vendégek. A fesztivál nekem még a rendes embereket jelenti: az önkénteseket is, meg mindenkit. Szeretettel fogadják az embereket, és profin csinálják az egész dolgot. Szeretem.