A XIX. század első felében fiatalon meghalt zseniális német szerző vígjátéka üde, szabad, játékos hangvételével, sziporkázó iróniájával emelkedett ki a romantika-biedermeier korának irodalmából és vált a világ színpadainak máig is rendszeresen játszott darabjává.
A darab meseszerű, látszólag könnyed formában az egyéni és társadalmi létezés alapvető kérdéseivel foglalkozik: kik vagyunk, miért éljünk és hogyan; fel kell-e adnunk a szabadságunkat azért, hogy beilleszkedjünk a társadalomba, fel kell-e adnunk a szerelmet a családi életért, a gondolkodásunk függetlenségét azért, hogy az emberiség hasznos tagjai legyünk?
A valóság és az álom, legbensőbb énünk és a világban játszott szerepeink, sors és szabad akarat pólusai közötti erőtérben játszódik a darab, amelyet a Krétakör társulata minimálisra redukált játéktérben és eszközökkel, a közönség közvetlen közelségében ad elő.