Az előadást Móricz Zsigmond Barbárok című novellája ihlette. Két kultúra találkozásának súrlódási felületén játszódik. Egy archaikus és egy civilizált világ néz itt egymással farkasszemet. Mondhatni tükröt mutatnak egymásnak, melyben aztán nem ismerhetnek majd önmagukra. Nincs ugyanis olyan nyelv, melyen kommunikálni lennének képesek, megérthetnék egymást. De hogyan is érthetnék, mikor az egyik oldalról a nyelvi ínség, a verbális kifejezőeszközök szegénysége éppen az interakciót, a beszédfolyamnak ide-oda áramlását lehetetleníti el. A non-verbális "beszédre" pedig a másik oldal süket, annak még az ábécéjét sem ismeri. Pedig nagyon is árulkodóak ott a nézések és arcrándulások, jelentéstelítettek a gesztusok, mozdulatok…
Ennek a két világnak együttes megjelenítése, egymásra vonatkozásának, kommunikációs csődjének bemutatása különlegesen izgalmasnak ígérkező kihívás egy mozgásszínház számára.