Az előadást Móricz Zsigmond Barbárok című novellája ihlette. Két
kultúra találkozásának súrlódási felületén játszódik. Egy archaikus és
egy civilizált világ néz itt egymással farkasszemet. Mondhatni tükröt
mutatnak egymásnak, melyben aztán nem ismerhetnek majd önmagukra. Nincs
ugyanis olyan nyelv, melyen kommunikálni lennének képesek, megérthetnék
egymást. De hogyan is érthetnék, mikor az egyik oldalról a nyelvi
ínség, a verbális kifejezőeszközök szegénysége éppen az interakciót, a
beszédfolyamnak ide-oda áramlását lehetetleníti el. A non-verbális
"beszédre" pedig a másik oldal süket, annak még az ábécéjét sem ismeri.
Pedig nagyon is árulkodóak ott a nézések és arcrándulások,
jelentéstelítettek a gesztusok, mozdulatok…
Ennek a két világnak együttes megjelenítése, egymásra vonatkozásának,
kommunikációs csődjének bemutatása különlegesen izgalmasnak ígérkező
kihívás egy mozgásszínház számára. |