"Elfogultság nélkül állítható, a darabválasztás telitalálat volt. A Pinceszínház - amely a szó szoros értelmében egy pincehelyiségben profi módon kialakított játéktér - intim és komor hangulata szerencsésen erősítette a darabbéli börtöncella nyomasztó légkörét, a kimondott és elhallgatott szavak erejét, érzékelhető volt a színészek minden rezdülése és finom gesztusa. (…)
A költői nyelvezetű és metafizikai magasságokba emelő műben arra az egyszerűnek tűnő kérdésre keresik a választ, hogy az istentiszteleten miért hányta le egy fiú a szent növényként tisztelt rózsát ábrázoló freskót? Bűnös tettének mi volt az indítéka? A titokzatos és abszurd cselekedet megértésének és felderítésének szándéka generálja a darab dramaturgiáját, amely a bűn, bűnhődés és büntetés kérdéskörét egyszerre több nézőpontból vizsgálja."
Lévay Gizella: A bűn poétikája - Délmagyarország