Keresés
 
  A program | A fesztiválról | Archívum | Sajtószoba | Linkek  
 

THEALTER / Exstasis - 2003. évfolyam - 1. szám / Hello, tourist rovat

 

Lapszámaink

a kultúrszőkék - Szeged: Tisza, halászlé, paprika, dóm

nyomtatható verzió

Ennyi, amit errôl az alföldi városról olvashat a bátor világjáró valamely utazási iroda prospektusában.
Szeged: a Lapos a város szívében, a híd a piros muskátlikkal, a Múzeumkert lombos fáival, a Kárász utca kis kávéházaival.
Ezt jelenti nekünk Szeged. Gyalog is csak pár perc átrohanni a hídon, végig a homokbuckákon – le a cipôt, kiskosztümöt -, hogy 40 fokban megmártózzunk a Tiszában. Majd immáron felfrissülten végigsétálunk a hídon, de még véletlen sem a fehérre mázolt vasbetonra, vagy a mellettünk elzúgó teherautókra figyelünk… számoljuk a muskátlikat az oszlopokon. Mennyi is? 18-20? S máris kilyukadunk a Múzeumkertnél. Elüldögélünk a múzeum lépcsôjén, elmegy elôttünk egy idôs pár, körbeszaglász egy zsemleszínû vizsla. Elindulunk a virágszônyeg mentén, szívesen meginnánk most egy cappuccinót. Nincs is jobb hely erre, mint a Kárász utca – Klauzál tér valamely kávéháza. Nyugodtan kevergetjük a habot a kis csészénkben, elidôzünk a ragyogó napsütésben egy-egy szembejövô arcon, elkapunk egy-egy szófoszlányt – a szomszéd asztalnál az a barna hajú olasz srác éppen most borította magára a fagylaltkelyhét.
 És ebben a pillanatban rájövünk, hogy ez a város nyugalmat árasztó, platános utcái ellenére mégis pezseg, hogy mi, cappuccinónkat szürcsölgetve, csak parányi elemei vagyunk ennek a nagy forgatagnak. Muzsika szól mindenhonnan. Utcazenészek lépten-nyomon, egybefolyik „a festett nôk, a pezsgôs vacsorák“ az „It was a hard day’s night“. A hegedûs bácsi tokjában még mindig csak pár forint árválkodik. És egy csomag felbontott ropi, mert ennie azért neki is csak kell.
Pár óra múlva besötétedik, s a szabadtéri színpadon már hangolnak. Verdi vagy Webber? A szélrózsa minden irányából áramlik a tömeg a dóm felé. A JATE Klubnál is kígyózik már a sor, bizonyára valami forró, nyári koncert kezdôdik; egy mozi állott levegôjû, sötét termében most peregnek a Dolce vita elsô kockái; a Pinceszínházban Tóték épp dobozolnak; a Laposon pedig fellobbannak az elsô tábortüzek.
 A döntés igen nehéz. Talán könnyebb lenne ezt kitalálni a kedvenc asztalunknál. Talán rendelhetnénk egy üveggel abból a finom fehérborból.
 Talán ma éjszaka is itt ragadhatnánk…

6.oldal

Vissza a tartalomjegyzékhez Az oldal tetejére
 

2024 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció