A hanyatlás
1965-ben statikai gondok jelentkeztek az épületben: omlékonnyá vált a mennyezet, vészesen rossz állapotban volt a födémszerkezet és a nagyterem feletti kupola, emellett az épület állaga is folyamatosan romlott – a vizsgálatok szerint az épület üzemeltetése életveszélyessé vált.
 1972-ben olyan hírek kaptak szárnyra, hogy az épületet lebontják, mivel a felújítás alig került volna kevesebbe, mint egy új épület felépítése – ez azonban szerencsére nem történt meg. Hamarosan azonban megkezdôdött egy új, modern szálloda építése a Hungáriától nem messze, a Tisza-parthoz közel – mindezek következtében 1976 decemberében bezárják a Hungária szállodai részét, majd rövid idôn belül a bárt is. A következô évben pedig megnyílt az „új” Hungária, amely nem véletlenül vette fel a jól hangzó nevet…

A most már „régi” Hungária épületét szerencsére nem ítélték ezután sem lebontásra, sôt, az Országos Mûemlékvédelmi Felügyelôség hosszas közbenjárására 1982-ben mûemlék jellegû épületnek nyilvánították, s így védettséget kapott.

1981-ben az erôsen elhanyagolt, leromlott állagú épületet felújítás céljából átvette a Délép: egy mûvelôdési központot szerettek volna az épületben kialakítani klubhelységekkel, koncert- és rendezvénytermekkel. A nyolcvanas évek elején folyamatosan végeztek kisebb állagmegóvási munkálatokat (bár 1982-ben a Szegedi Nemzeti Színház felújításához szükséges építôanyagot is az épületben tárolták), 1988-ban pedig pályázatot hirdettek az épület teljes felújítására-átalakítására, ekkor már azonban újra egy magas színvonalú szállodát szerettek volna létesíteni az épületben. (Az anyagi fedezetet egy erre a célra alapított részvénytársaság volt hivatott elôteremteni, ennek tagja volt a városi és a megyei tanács, az akkori Befektetési Bank, számos szegedi nagyvállalat és szövetkezet, valamint a helyi és megyei építési vállalatok.) Közben kibôvítették a pincét, teljes födémcserét és -felújítást hajtottak végre, valamint belsô bontási munkálatokat is végeztek. Ezek eredményeképp 40%-kal nôtt a kihasználható terület az épületben, és a homlokzatot is átépítették. 1989 decemberében egy nyílt nap keretében a nagyközönség is megtekinthette az újításokat.

A nagyszabású tervek azonban ennyi év után is csak tervek maradtak, mivel a részvénytársaságnak nem sikerült elôteremteni a teljes felújítás egyre növekvô költségeinek fedezetét – a rendszerváltás után pedig az részvénytársaságot is felszámolták. Az épület néhány évre így újra az enyészeté lett.

A jelen
A félkész épületet 1994-ben vásárolta meg a Quaestor-csoport. A befektetô társaság a hétszintessé átépített „régi” Hungáriában Stefánia Palota néven egy magas szolgáltatási színvonallal mûködô belvárosi irodaházat tervezett létrehozni – a földszinten bankokkal és biztosítókkal, az emeleteken pedig kisebb-nagyobb irodákkal és egy, a vállalkozókat segítô inkubátorházzal. Helyreállították volna a koncerttermet is (különbözô kulturális és vállalkozói rendezvények helyszínévé), a földszinten pedig étterem, kávézó, bár, sörözô, stb. várta volna a vendégeket. (A szállodai funkció az új elképzelésekben már teljesen háttérbe szorult.)

Az elhúzódó jugoszláviai háború azonban olyannyira visszavetette a régió fejlôdését, hogy többszörös próbálkozás ellenére sem jelentkezett annyi befektetô, hogy az épület átalakítását megkezdhették volna, így a „régi” Hungária ma is zárva tart.

A tulajdonos az elmúlt években folytatott már tárgyalásokat az épület eladásáról is, emellett Szeged város önkormányzata szintén szeretne bekapcsolódni a késôbbi hasznosításba – de hiányzik a tôke, amely biztosítaná a teljes felújítást (ehhez egy év elegendô lenne), és emellett fenn tudná tartani az épületet arra az elôreláthatólag elég hosszú idôre, amíg a befektetés megtérül…

A MASZK Egyesület az 1995-ös THEALTER International fesztivál alkalmával használta elôször színházi helyszínként az épületet, pontosabban annak földszinti nagytermét, amely azóta fokozatosan a fesztivál egyik fô helyszínévé lépett elô. A romos, de még mindig grandiózus környezet itt is csodálatos hangulatot teremt, sok fellépôt megihletett már a helyszín.

Forrás: Bátyai Jenô – Bátyai Gitta: A Kass Szeged, 1998.
Külön köszönet: Quaestor Rt. (Szeged)