Dobszó szûrôdik ki a terembôl, egyre erôsödik. Három fiú ül a színpad padlóján, és eszeveszetten ütik hangszereiket. Mintha az ôserdô mélyérôl érkezne a hívó szó, az emberek úgy áramlanak befelé. Hirtelen két lány robban be a még üres tánctér közepére, s ôrületes táncba kezdenek; mozog a csípô, jár a láb, lekerül a cipô is a végtelen tombolásban.

Így indult a kecskeméti Navrang zenekar koncertje tegnap este a JATE Klubban. Három dobos hihetetlen dinamizmusa vonzott mindenkit, s lassacskán megindult az össztánc is. Nem lett ugyan (szerencsére) az átlagos bétékás bulira jellemzô tömeg, de közben senki nem tudott mozdulatlan maradni. Habár a dobokat felváltották más hangszerek, a hatás nem múlt el, sôt csak fokozódott. Színre lépett a hegedû, a doromb, megjelent a furulya is, és az afrikai ritmusok után keleti dallamok, dzsesszes alapok csendültek fel szép sorjában. A trió végig teljes átéléssel játszik, minden egyes hangot kiélvez, a zenével együtt mozdul a színpad. A sportos srác a zongoránál, a szolidabb bal oldali, és a teljesen konszolidált hegedûs. Külsôre talán furcsa társaságnak tûnnek, de a zenében eggyé válnak. Úgy, mint az a sok stílus, melyet ötvözni próbálnak. Dzsessz, elektronikus zene, egy kis drum and bass, s az ezeket átjáró népzene, mely a világ messzi tájairól érkezik. Ezért is sorolhatóak talán az „elektronikus etno-dzsessz” kategóriájába, vagy élhetünk egyszerûen a ma oly divatos világzene kifejezéssel is. A közönség is választ magának egy-egy szeletet ezekbôl az irányzatokból; folyik a néptánc, a hastánc, az ôrült hajlongás, egymás mellett, egyazon zenére. A két lány még mindig legelöl ropja, pár tévelygô amerikai próbálgatja, vajon hogyan is kell a Navrangra mozogni.

Áron, Barnabás és Oszi pedig egyszerûen csak továbbra is élvezi, amit csinálnak.