Barátom, Klapcsik már 7 éve Németországban él: előtte Szegeden játszott a 8:15-ös csoportban, annak utódjában, majd a Metanoia két előadásában, az Átkozott történetben és az Öregek otthonában.

Az Universität der Künstét végeztem el Berlinben, közben játszottam, próbálkoztam mindenféle előadásokkal, performanszokban vettem részt zenészekkel, egy Butoh-táncossal meg Wolf Dieckmann-nal, akivel azóta is együtt dolgozom. És közben néha – ha hívnak – játszom más előadásokban is, Shakespeare-komédiában épp úgy, mint Peter Weiss-darabban.

A Woyzeck hogy készült?
Egy egyetemi vizsgából. A 12 tagú csoportom minden tagja készített egy ötperces Büchner-produkciót, ezeket akartuk egy előadássá fércelni. Én a saját részemmel nagyképűen megpályáztam a Potsdami Fesztiválon való részvételt, és miután egy évvel később meg is hívtak vendégjátékra, kénytelen voltam megcsinálni.

Milyen újra Szegeden?
Németországban is kétnyelvű az előadás, benne van például egy kicsi Janikovszky Éva egyik meséjéből, az ott is magyar. De az itteni változathoz nagyon át kellett állnom, mert nekem a Woyzeck teljesen a német nyelvből vezetődik le, ez az előadás nem pszichologizál, hanem a mondatok dinamikájából indítottunk, ahhoz kerestünk mozgásokat.

Nem ez az első nekifutásod a darabnak.
Mert nagyon Woyzecknek érzem magam. Szegény ördög vagyok, és hagyom magam lökdösni. Pedig nem szeretném hagyni.