Amikor először szóba került, hogy a zsűri tagja legyek, bevallom, hajlottam arra, hogy nemet mondjak. De a személyemnek szóló bizalom jólesett – végül is nagyon örülök, hogy itt lehetek. Két napja Fábián Zsolt megmutatta az elmúlt évek archív anyagait, és a tendenciákat látva szerencsés ötletnek tartom, hogy idén összekapcsolódott a THEALTER és az SZASZSZ. Kell azért még három-négy év, hogy a most már valóban országos jelentőségű esemény szerepében újra kitalálja magát a fesztivál. Ugyanis az az érzésem, hogy szakmai körökben ma százból maximum huszonöten tudják, hogy mi is az, ami itt zajlik. A magam részéről azonban az Edinburgh-i fesztiválhoz hasonló esemény körvonalait látom felsejleni Szegeden, amihez jó alap, hogy a THEALTER már eleve nemzetközi találkozó. Balog József és a MASZK csapata rendkívül jó érzékkel és jó szellemiségben válogat a külföldi előadások közül, pedig nyilván nem interkontinentális színházi villámlátogatásokkal töltik a többi ötvenegy hetet. Az elmúlt évek programjából mégis kirajzolódik egy határozott mintázat, amely folytonosságot közvetít, és így lehetővé teszi, hogy a THEALTER az idei léptékváltás után is erős karakterű, személyes fesztivál maradjon.