Az Aglija stúdiót 1995-ben alapította Laima Adomaitiene 16-20 éves fiatalok számára, s már elsô elôadásukkal, egy Tennessee Williams-darabbal nemzetközi fesztiváldíjat nyertek. Elôadásaikkal több ország fesztiválján felléptek már, tavaly Kazincbarcikán, a XVI. ifj. Horváth István  Nemzetközi Színjátszó Fesztiválon arattak osztatlan szakmai és közönségsikert.

Csehov darabjában Szmirnov, a fiatal földesúr végsô elkeseredésében felkeresi egyik adósának, az özvegy Popovának a házát. Az asszony a szolgálójával, Lukával él. Boldogtalan házassága megkeserítette az életét. A férje megcsalta, eltékozolta a vagyonukat és gyakran hagyta magára. A gyász jó ürügy a nô számára, hogy távol tartsa magát férje hitelezôitôl. Szmirnovnak azonban nincs vesztenivalója, és a pénze visszaszerzése érdekében tett könyörtelen intézkedéseivel még az érzelmeket is figyelmen kívül hagyja.

„A zsûri elnöke, Ascher Tamás több ízben is kultikus helynek nevezte Kazincbarcikát. Nos, az idén ez a kultikus hely csodával is szolgált. Egy olyan elôadásnak lehettünk boldog és megrázott nézôi, amely ritkán adatik. A Magyar Mûvelôdési Intézet által felajánlott fesztivál-nagydíjat a zsûri a Litvániából érkezett Aglija Ifjúsági Stúdiónak ítélte. […]

A rendezô kvalitásairól elismeréssel kell nyilatkozni – csak remélni lehet, hogy még sokszor találkozhatunk vele. […] Laima színpadán semmi nem volt öncélú és semmi nem volt pusztán az, ami. Egyszerre volt esztétikus és gondolati, konkrét és elvont. A 16-19 éves színjátszók érett színészeket meghazudtoló biztonsággal mozogtak a darab különös, álomszerû világában, a sugallatokkal telített, remekül használható színpadképben, a színpadi vízió különbözô rétegeiben. Képesek voltak arra, hogy az ismert társalgási vígjátékból nagy erejû drámát formáljanak, amely egyetemes kérdésekre keresi a választ. Komoly kontakttánc ismereteikrôl éppúgy tanúbizonyságot tettek, mint emberábrázoló képességeikrôl, remek beszédtechnikájukról – s mindarról, amit nem lehet igazán elemezgetni. A tehetséget hiába analizáljuk, egyszerûen nem hagyja magát. Elragadtatott szavakkal és szuperlatívuszokban próbálta elmesélni benyomásait a szakmai beszélgetés során a zsûri két, az élménytôl megrendült tagja; Ascher és Fodor Tamás.”

Tóth Zsuzsanna, Magyar Mûvelôdési Intézet