Az International Institute for Theatre Research két elkötelezett ember, Bob Jones és Danny Fruchter munkájának eredménye.

A nyolcvanas évek közepén, amikor Danny Fruchter az Oidipusz király színpadra állításán dolgozott, a következô kérdésre nem talált igazán választ: mi legyen a kórussal? Senki sem tudta, mi is a görög kórus valódi szerepe, bár a szakértôk abban egyetértenek, hogy alapvetôen az ének, mozgás és ritmus biztosítása a fô feladata, és hogy a kórus gyökerei régebbi idôkre nyúlnak vissza, mint maga a klasszikus görög színház. Ebbôl kiindulva kezdte el Fruchter azt kutatni, hogyan gondolkodtak az ókori görögök, és hogy ez a gondolkodásmód mennyiben tér el a maitól.

Bob Jones úgy látja, az ókori világban a nehéz problémák megoldása mindig együtt járt valamiféle átalakulással és áldozathozatallal. Számára a legfontosabb kérdések: milyen gondolkodásmód az, mely az emberi áldozatot tartja megoldásnak, és fellelhetôk-e ennek a gondolkodásnak a nyomai a modern világban? Mibôl áll ma az emberi áldozat, és mi a szerepe a modern színházban?
Adaptációjukban rituális dobolással, énekkel és tánccal próbálják megidézni az Istennô karakterének szûzies, ártatlan és kegyetlen oldalát. Olyan ünnep ez, amely az elszigeteltség, megvetés és gyûlölet ellen küzdô nôket erôsíti meg hitükben, és egyben a gyógyuláshoz vezetô út kezdete is.