Woyzeck még gyerek, még most is az. Örülnie kellene, hogy az lehet, de nem, nem, nem. Nincs morálja (de mit is várhatna el az ember egy külfölditôl?). Egyáltalán, beszámítható? A bûntett elôtt vagy a bûntett után van?

„Hölgyeim és Uraim! Nézzék ezt a kreatúrát, ahogy Isten megteremtette, nix, gar nix. Nézzék meg a mûvészetét, felegyenesedve jár, kabátot és nadrágot visel, szablyája van!”– harsogja a kikiáltó, s teszi nap mint nap közszemlére ezt a csodabogarat, Woyzecket, az állati individuumot. Woyzeck lovagol, balanszíroz, borsót eszik és még más mutatványokban is jártas. Néha mégis megfeledkezik magáról és arról a tényrôl, hogy a színpadon van, keveri a nyelveket. Talán ma sikerül a nagy kitörési kísérlet?! Minden nevelés! Egy kikiáltó, egy színész három manézson.
Woyzeck cirkusz „világszám”!

A Tetrapiloktomia Színház 1999-ben jött létre Berlinben. Klapcsik László, miután elbúcsúzott Kovács Elemér nyugalmazott vasutastól és nagyon szomorú volt, összetalálkozott Wolf Dieckmann-nal, a patafizika jeles képviselôjével. Közösen ismerték fel egy új színház alapításának szükségességét. A képzômûvészet és a színház határmezsgyéjén botorkálva bukkantak rá sok szemétdombra vetett holmira (fûrész, lejárt szavatosságú dobozos szardínia, kilyukadt teáskanna, stb.), melyek meghatározóakká váltak további munkáikban. Jelen darab egy ötperces fôiskolai vizsgaetûdként indult, aztán csak dagadt, csak dagadt…