Medeia
A négy szereplő olykor bátortalan táncba kezd. Karjukat párjukra várva felemelik. Sosem tudhatják, ki karol beléjük a következő pillanatban. Mert Jason olykor a másik nő felé sandít. Prepeliczay Annamária már Kreón lányát, Kreuzát formálja, Krámer György pedig az unatkozó és kissé pöffeszkedő királyt adja, aki ugyanúgy táncban forr össze röpke pillanatra leányával, mint Medeiával, miközben Jason furcsa szoborcsoportként Medeia kezét szorítva Kreuzát csókolja.

Táncterápia
… Vati Tamást mindig hiányolni kezdtem, ha kiment a színpadról. Kellene már neki egy főszerep, gondoltam…

Bozgorok
Nincs bátrabb és veszélyesebb annál, mint ha a színészek saját magukat játsszák, direktben beszélnek saját érzelmeikről, véleményükről, saját problémáikat, kétségeiket osztják meg a nézőkkel. A Honvéd Kamaraszínház új előadása azt az illúziót kelti, hogy itt nincsenek áttételek. Főként Marosvásárhelyről érkezett színészek beszélnek az erdélyi életről meg a hiányáról.

Barbara L.
Az előadás élőszerű képek sorozatát eleveníti meg mozgás és hang révén. Az alkotó egyik legbensőségesebb kapcsolatáról vall: arról a képről, amelyet gyermekként kialakított anyjáról: arról ahogyan ő látta mások viszonyulását ehhez az asszonyhoz. És még ennél is tovább megy egy lépéssel […] Zarnóczai Gizella nemcsak táncosként, hanem színészként is jelentős teljesítményt nyújt.

Via Italia
Könnyes szemmel siettem ki a VIA ITALIA előadásáról, mert [a társulat tagjai] pokolian nagy és üres, pázsitnélküli, kopár pályát kaptak örökségbe az öldökléssel, gyűlölettel és megalázásokkal teli, több mint tíz év után.


Andaxínház
Hát úgy néz ki a Geltz, mint aki nyugodt? Mint aki elsimítani igyekszik a gyűrődéseket?


Hólyagcirkusz
Pompásan működik, mi több: hat, továbbá példaértékű – ráadásul éppen nekem való. Többnyire olyan fiatalok alkotják, akik színészként és zenebohócként is szépen állják a sarat…

Utolsó Vonal
A kurzormozgatókkal a következő sor elejére állva a műveletek ismételhetők egészen az utolsó vonal két pontjának megadásáig.


Urbán András
„Az írás folytatása nem az előadás. Az előadás túllép az irodalmon. A szerző létezése néha csak megnehezíti a helyzetet. Én akkor is, ma is, ha kész művel dolgozom, önálló alkotásként tekintek az előadásra.”


Négyhangú opera
Tom Johnson 1971-es darabja valódi opera-kuriózum. Zenéjében némiképp repetitív és minimalista. A mű négy zenei hangból áll (D, E, A, H), és zenekarában mindössze két hangszer (zongora és fadob) található, viszont humorban párját ritkítóan bővelkedik.


A per
Ebbe a színpadképbe még a Merlin Kamratermének lepukkantsága is beleillett! Rengeteg groteszk mozgás – meglepő, mi? – és sok humor! Ami kicsit fárasztó, hogy a darab teljes menetideje kb. három óra, de mindez két felvonásban, vagyis szusszanhatunk.

Retina
Goda Gábor rendezésében az egyszerű munkahelyi baleset nehezen megválaszolható filozófiai kérdést vet fel: mit viszünk magunkkal útravalóul odaátra? Azt, amit a recehártyánkon rögzült utolsó képekből agyműködésünk leszűr? Vizuális információt gyorsan feldolgozó korunk bölcseleti mottója lehet: kukkoltunk, tehát voltunk. De manapság olyan ritka a megkérdőjelezhetetlen bizonyosság.

Kárhozat kertje
Az Apokrifok persze sokat tudnak arról, hogy a bukás nem idegen az angyaloktól, az emberek is ekként lehetnek egy égi mésalliance teremtményei, továbbá hogy a démonok mennyei inverzként is szemlélhetők s a többi.

Táncterápia
Alanyi jogon jár mindenkinek a nagy össztáncban a saját hely. Bozsik Yvette a Táncterápiával azt állítja, hogy a táncolni akarás egyenlő az élni akarással