A Thealter tele van rejtélyes kiegészítő programokkal. Egy közülük a „Cerka” kódnevű. A titokról Halász Tamás rántja le a leplet.

Ez az intézmény, a Színházi Kritikusok Nemzetközi Szervezete (AICT/IATC) már évtizedek óta működik – mármint Magyarországon kívül. Mi most először veszünk részt benne. Fiatal kulturális újságírók találkoznak. Ezúttal lesz köztük egy amerikai, egy koreai, négyen jönnek Erdélyből és így tovább. Két csoportot alakítottunk ki, a tanítás – mármint a beszélgetés – nyelve az egyikben francia, a másikban angol. A francia csoportot egy svéd újságírónő, Margareta Sörenson vezeti, az angolt én. A foglalkozások zártak: a kíváncsiskodókat, kíváncsiakat sajnos nem engedhetjük be: keményen dolgozni fogunk. Minden nap megbeszéljük az előző nap látottakat, a résztvevők vitatkozhatnak, érvelhetnek, remélhetőleg új szempontokat kapnak.
Az egész esemény kettős célú: egyrészt az, hogy a résztvevők megismerjék a magyar viszonyokat, magyar színházakat – nyilván, ha hazamennek, írni fognak arról amit tapasztalnak. Ez nekünk jó. Másrészt itt lehetőségünk nyílik arra, hogy tanuljanak, kapcsolatokat építsenek, és írjanak arról, amit tapasztalnak – ez pedig nekik.