Az egyik legtöbbet emlegetett történelmi anekdota szerint III. Gusztáv alig néhány évvel azután, hogy elfoglalta a svéd trónt és megszilárdította ingatag hatalmát, hosszú időre le is vetette a diplomácia nyűgét. 1777-ben Stockholmból egész Szentpétervárig lovagolt. Szakmai körökben az is közhely, hogy a politika mellett a sportnak és művészeteknek egyaránt szívesen hódoló uralkodó útja során Károly Ágosttal, Mária Teréziával és végül Nagy Katalinnal is találkozott. Azt az apró – ám lényegtelennek aligha nevezhető – részletet viszont kevesen ismerik, hogy Gusztáv 1777 szeptemberében Szegeden is töltött egy éjjelt. Egyetlen kísérővel utazott: ő és Swenk Johansson kancelláriai titoknok a mai Hajnóczy és Guttenberg utca között, körülbelül a mai Régi Zsinagóga helyén, a Vörös Kavics fogadóban szállt meg. A király leveleket diktált, majd küldöttségeket fogadott: és mert egy helyi kirurgus kenőcse jótékonyan enyhítette ülepe kínzó sajgását, jókedvében harminc aranyat juttatott 13 szegedi iparos ifjúnak, kik német nyelvű „drágalátos tánczokkal bőven kiczifrázott” színházat szándékoztak alapítani a Vörös Kavics padlásán. A fejedelmi vendég távozása utáni időkből egyetlen dokumentumban sem bukkan fel többet sem a fogadó neve, sem a padlása – és a múzsákkal kacérkodó szegediekről sem maradt fenn semmi hír. Valószínűleg igen hamar elitták a naiv svéd ajándékát, és feltételezhetjük, hogy a jelentős adománynak köszönhető mértéktelen mulatozás legyengítette szervezetük, így az elsők között estek áldozatául a következő hónapban Szeged lakóit megtizedelő pestisjárványnak.
Alig három hónappal később III. Gusztáv Patyomkin herceg vendége volt. Mi pedig bátran állíthatjuk, hogy már jóval a Régi Zsinagóga felépülése előtt az épület helyén színház működött.