Az MKB — tekintélyt parancsoló neve ellenére – nem állandó társulat, hanem folyton változó műhely, szellemi mag. Az előadások – mint a Hejjgető is – közös alkotások, mely által a készítők népi ihletésű, de semmiképp sem népieskedő, folklorizáló formanyelvet kutatnak. A társulat egyik vezetője, Szász Zsolt mondja: „A Magyar Királyi Bábszínház 2001-ben jött létre. Olyan színészek, bábtervezők, rendezők, zenészek vannak a társulatban, akik a műfaj megújítására szövetkeztek egymással. A Szegeden műsorra tűzött előadásunk, mely a Hejjgető címet kapta (Riporter: – Mi az a hejjgető? Szász: – Újévi jókívánság, urálásnak is nevezik), az egész évet felölelő, dramatikus magyar szokásanyag összesűrítéséből jött létre. Ez a szakrális játék a kenyér születését, a búza misztériumát játssza el kilenc közreműködővel, akik persze a gyűjtőmunkában és az előadás kitalálásában is mindannyian részt vettek.”