Hej egy: Ká und Ká

Kilépsz az öreg Zsina udvaráról, jobbra fordulsz, a belváros felé, átegyensúlyozol a szétbombázott kiskörúton, hogy az első utcán balra tartva az első sarkon megtaláld a közép-európás, békeidős érzést, melyet a Bécsi Kávéház küld rád. Áttekinthető, tágas enteriőr, türelmes és baráti személyzet, valamint Frank Yvette fotói fogadnak. Esténként a sarokból zongorazene szól, az árak kíméletesek, és ez az a kávéház, ahol a sokadik sörtől sem kúszik a személyzet szemöldöke kérdőre: hát akkor most miféle műfaj ez? A nem dohányzó terem Molnár Katáé, a tiéd; Kata fotói lesznek a falakon, előtted kávé, víz, bor, ami tetszik, vagy a várakozás.

Hej kettő: Örök ifjú

Az idősebbek itt „lesznek visszaemlékezve”, aki meg először, annak valaki majd úgyis vissza fog emlékezni. Jate Klub, ahol gyanútlan bölcsészpalánták hiszik azt októberről novemberre virradóra, hogy kezdődik az élet vagy csak annak szaga. Föl nem sorolnám, ki sok nép fordult meg, ereszkedett alá a Jate Klub lépcsőin. A lépcsőn, mely hajnalba vezetett és csalódásba. Néhányan színházra vágyva oldalgunk ott néha. Nem szeretjük ezt, illetve igen, a levegőtlen tereket: néha, amikor lehúz a fény, aztán feljön. Le, föl. Ilyen ez a hely (egyetemi színpad, nyolctizentöt, pálisti), csírázik-gyanús, sötét, meleg, párás földalatti zug. Szökkenjünk szárba!

Hej három: Szecesszió

Másnap fogsz belebotlani a szegedi korzó modern történetének első valódi kávéházába. A Corso Cafe gazdái a fesztivál apropóján a veszprémi Összművészeti Fesztivál fotós alkotóinak munkáit vitték a falakra. A Kárász utca északi végén álló épület földszintjén a falak stílusát követő szecessziós belterű kávézó várja a belvárosi vándort. A kávézó galériájáról a korzó életét és a kirakat pálmáit figyeli a vendég. Amikor nincs Thealter, akkor filmes fotók borítják e falakat. Természetesen terasz van a Kárász utcán: garantált látnivaló (-vá válsz te is).

Hej négy: Egy szinttel feljebb

Észak: a Széchenyi tér felé sétálsz tovább a korzón, alig mégy tucat lépést, és balra egy másik terasz csábít: Átrium Music Café. A hely nyomott nyoma, a dzsesszes hangulatú itallap léjoutja bíztató: bátor szerkezet, fontos a látvány, plakátot az asztalra. És Révész Róbert fényképeit a falakra. A rálátás ügyében a fedett udvarról lépcsőzni kell egyet. Ott van a csend napközben, meg a tudat, hogy lent piroscombú lányok járnak, és talán a korzó zöldjeit is locsolja valaki.

Hej öt: Teazug

A Klauzál tér szórványteraszai és cserepes pálmái kissé elrejtik a felfedező elől a Wagner udvart, melynek mélye teázót rejt. Az udvarban csend, mint egy jobb forgószél közepében: kapaszkodjunk a teraszba, vagy üljünk a kovácsolt vas padra. Ötvennégy féle teából választhatunk mi és a kedvesünk. Igen, ő is. Feltétlen legyen ott, mert ez a szegedi belváros udvarainak legudvarabbika: kezdő és gyakorló, zsendülő és aratásra váró szerelmek hazája. De kerüljünk beljebb, ott Dusa Gábor fényképeit találjuk a falakra akasztva, és valódi teaízeket a csészékbe töltve.

Hej hat: Legföljebb

A Kárász utcai teraszorgia emlékeit cipelve kerülsz a Deák Ferenc utcába, ahol a Belvárosi mozi épületében a város első számú artmozija vár rád. Hát persze: kávézó is, fekete és egyéb színű italokkal meg mozigépészszel, aki pohár sört kér melletted. Ráérős tempóval, kakaóval, ha kell borral. Katkó Tamás fényképeit ide, egészen magasra tettük neked, hogy kicsit menni, jönni kelljen értük.

Hely plusz

Ezt itt írom Nyírbátorban, a Szárnyas Sárkány Hete fesztivál megnyitója előtt néhány órával. Azok, kik szeretik a szegedi THEALTERt, nézzék meg ezt is jövőre: kétezeröt július eleje, Nyírbátor.