MINTHA Napló lenne, persze nem igazán, mert előre tudom, hogy az Ex–Stasisba írom.

Szóval 2004. július 17. szombat: vágjunk bele!
Zavarban egész nap. Milyen lesz ez nekem? Bízom a zsűritársakban. Mindketten szakmabeliek: Forgách András és Bal József.
Balog Józsi megnyitója. Ahogy mondja. A Balassa-mottó: Színház vagyok,
mi más is. ő is az, azzal a sapkával együtt, amit talált a Régi
Zsinagógában. A sors kegyeltje. Rá van írva az 1991-es év. Ekkor volt
az első Szabad Színházi Találkozó Szegeden.
Az újvidékiek nyitnak a Via Italiával. Az ő különleges színházi
nyelvük. Mennyire jó jelenet Elor Emina (Viki anyja) és Nagypál Gábor
(Balázs Feri) kettőse! Az elveszett fiú siratása.
A Régi Hungáriában színházi atmoszférája van a térnek. Gergye Kriszián
táncszínháza, a Barbara L. Zárójelben: Anyámról. Megrendítően őszinte.
Július 18. vasárnap
Bizakodva ébredtem, szép álmom volt. A szakmai beszélgetés a Grand
Caféban kicsit döccenve indul. Széttartó és összetartani igyekvő
gondolatfoszlányok. Nánay tanár úr beteg, ő lett volna a moderátor.
Sajnálom, jó lett volna látni. Andrásnak egy kicsikét bemutatom magam,
meg az aggodalmaimat. Kedvesen megnyugtat. Bölcsészbeszélgetés, a
színház alapjainál tartunk.
A Magyar Királyi Bábszínház Hejjgetője dramatikus népi játék a
legkisebb ízig hitelesen. A rítuson már nem múlik semmi, nem lesz több
a vetésünk, nem lesz boldogabb Júlia, szép leány.
Beszélgetünk Bal Józsival és Andrással a zsűrizés metódusáról. Lassan kezdünk összehangolódni.
Az Arabeszk filmes váltásokat használ. A változó helyszínek egyszerű,
világos megjelenítése. Tetszik a villamosozás, a nő és a fiú keze az
ablaküvegre rajzol, egy kitartott pillanatra a két mutatóujj úgy
majdnem találkozik. A nő megteremti a férfit. Majd elhagyja. Takács
Panka jó, ahogy egyik kimerevített képen ránéz a férjére.
Oleg a Régi Hungáriában. Bohóc. Gyermek. Varázsló. Lényecske. Magányos.
Szeretne beszélni a Nappal. Szeretne kapcsolatot az istenekkel. Vándor.
Szeretetátadás, költészet. El vagyok bűvölve. Néztem, ahogy
kislánykoromban hanyatt a fűben a felhőket. Levezetésképpen
óriáshamburgert eszünk a Kálvárián. Minden jó. Aztán Évikével még
hajnali háromig beszélgetünk az autóban.

Július 19. hétfő
Ma pihenés. Családi dolgok. Délután barátainkkal a kertben. Ilyen szép az élet.
Július 20. kedd
A Régi Hungáriában és a JATE klubban kevés a hely, ülnek, állnak,
kucorognak az emberek. A Hólyagcirkusz Társulat előadása cirkusz-,
társulat-, clownvilág. Groteszk. Danse macabre, commedia dell’ arte,
farce hangulatok. Nagyon tetszik a Husika-dalnoknő és a bolhaidomár
clown operai duettje.
Az Andaxínház a Régi Hungáriában. Nagyon kedvelem Geltz Pétert. Két éve
a József Attila vers a Pinceszínházban. Ez volt az igazi Levegőt! A
mostani előadás izgalmasan indul.
Július 21. szerda
Ez a nap a Bozgoroké! Sokan vagyunk a Régi Zsina kertjében. Közelharc a
helyekért. Milyen jó, hogy nekem ott a zsűrifölirat a székemen!
Egy tömbben élmény. Még nem szétszálazni. Évikével puliszkát ettünk.
Polcz Alaine-re gondoltunk, annyit ír róla a legutóbbi könyvében. A
puliszka csak jó lehet. A puliszka az otthon.
Július 22. csütörtök
A Cityzens a Széchenyi téren képeket ad. Élvezkednek a fotósok. Egy
bolond néni végigizgulja, gyötrődi, rajongja az előadást. Két
nagyvárosi figura elidegenedettsége esztétizálva, s mellette a néni a
maga nagyon is konkrét őrületével. Különös véletlen.
A Négyhangú opera a Zsinagógában felüdülés. Élvezik az előadók, meg mi is!
A Közép-Európa Táncszínház Medeia előadása. A táncosok! Súly a jelenlétük. És folytonosan zúg, morajlik a tenger.
Július 23. péntek
Urbán Andrásék nagyon jók. Erős pillanatok. Az ősképek és a
Csáth-világ, a Tolnai Ottó szövegek. A halott hal, a háború gázlángja…
A befejezés!
Az Artus valami fantasztikus színpadot épített föl! Költészet és
filozófia. Nagyon szép. A látás mélysége. Töredezettsége. Néha túl
sokat látunk, néha csak keveset.
Ma megbeszélés. Jól működik Bal Józsi rendezői szeme. Háromféle látás.
MINTHA…