Beszélget. Azok, akik még az előadásoknál is többre vágytak, délutánonként a Grand Caféban gyűltek össze, hogy beszélgessenek az előző nap látottakról, vagy elmondják véleményüket az alkotóknak és egymásnak. A három moderátor, Konkoly Edit újságíró, Imre Zoltán színháztörténész és Hegedűs Sándor filozófus+előzsűri volt. Közülük kérésemre ketten foglalták össze e délutánok tanulságait.

Mire valók ezek a beszélgetések?
KE: Én nem vagyok szakember, újságíró vagyok, aki szereti a színházat. A szempontjaim laikusak. A zene, mozgás, szöveg egységét keresem az előadásokban, meg az értelmen túli, érzelmi szempontokat. Nehéz beszélni olyasmikről, amik a zsigerekre hatnak, én azt szerettem volna, ha a hatásról beszélünk, amit az egyénben előidéz egy-egy produkció, ha a személyes megérintettségek kerülnek terítékre.
És kerültek?
KE: Elég szemérmesek voltak azok, akik ide jöttek, inkább a szakzsargont szerették használni, a formáról volt szó, én meg a véleményüket szerettem volna hallani.
IZ: De ha nem jutunk túl azon, hogy tetszett - nem tetszett, akkor meg hogyan beszélgessünk?
KE: Tudom, a szakmai beszélgetések mindig így zajlanak.
IZ: Eddig nem volt a Thealteren ilyen program, lehet, hogy jövőre kicsit másképp kéne megszervezni. Bár, ahogy néztem, fesztiválokon ritkán működik igazán ez a műfaj.

Néha azért kialakult egy jó beszélgetés?
IZ: Ritkán.
KE: Volt, amikor sokan voltak. Csak mást vártak tőlünk. Túl szakmaiak voltunk.
IZ: Azt szerettem volna, hogy ne az előadásról, hanem az előadás kapcsán felvetett problémákról beszéljünk. Vélemények ütközzenek, érdekes vélemények hangozzanak el. Ez feltételezi a szakmaiságot.
Nektek jó volt?
IZ: Másképp nem megy. Csak tanulva lehet tanítani.
Sikerült?
IZ: Például egy csomót tanultam, amikor Szögi Csabát kérdezgethettem arról, hogy hogyan beszélnek a koreográfusok a táncról.
Edit, te tanultál?
KE: Inkább bizonytalan lettem. Mondtam, nem vagyok szakember, nem vagyok színháztörténész, szerintem az fontos, hogy én mit érzek. A szakmaiskodás meg elvitt önmagamtól. Zoliék mást képviseltek.
Talán a szervezők szándékosan ilyen ravaszul párosítottak benneteket.
IZ: Ezt ne tőlünk kérdezd.
Jó volt ez a hét? Milyen hangulatban jöttetek délutánonként ide?
KE: Az elején jobb volt. Nagyon sok előadás volt a fesztiválon, mostanra telítődtem. Tulajdonképpen nem is szívesen beszélek színházról, hiszen pont az, ami jó, az olyasmire hat, amire nehéz szavakat találni.
IZ: Én liberális vagyok, mindenféle véleményt meghallgatok. Volt jó is idejön. És azért minden nap eljött még rajtuk k0vül 15-3í ember. Kialakult a törzsközönségünk.