A szervezők szerint az önkéntesek kihagyhatatlanok. Nélkülük talán nem is lehetne fesztivál, vagy csak nagyon másképp. Önkéntesek pedig Szabó Zsuzsa nélkül nem lennének. Vagy csak nagyon másképp. Öt telefonhívás között beszélgettünk.

Nem is tudom, hány éve történt, már egy csomó, amikor először jelentkeztem ide önkéntes segítőnek. Egyszerűen megláttam az apróhirdetést, orosz-német szakra jártam, kedvem volt tolmácsolni. A végén kicsit ellentmondásosak voltak az érzéseim, nagyon nagy élmény volt az a hét, nagyon felszabadult és fura, ugyanakkor borzasztóan kaotikusnak is tűnt az egész. Szóval, amikor az az első fesztivál véget ért, még egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy másodszor is eljövök. De aztán újra megpróbáltam. És azóta mindig itt vagyok. Néhány éve pedig már én vagyok az, aki az önkéntesek munkáját koordinálja. Naponta beosztom, hogy ki mit csináljon, figyelek rá, hogy milyen feladatokat szeret, van-e biciklije, könnyen feltalálja-e magát váratlan helyzetekben, ilyesmik.
(első telefonhívás: a Zsinagógában próbáló társulat sürgősen kér két bádogvödröt. Valaki szerezzen és vigye oda.)
Idén huszonnégy önkéntes van, több lány, mint fiú. Főleg egyetemisták, de most először fiatalabbakat és idősebbeket is fogadtunk. Egyikünk elmúlt negyven, a gyereke már nagy, a családja rendben, mondta, szeretne új dolgokat látni. A legfiatalabb önkéntes pedig tizenhat. De ő is jól beválik, mindenki ugyanúgy kap feladatot. Vannak köztünk bölcsészek, jogászok, medikus, állatorvos-hallgató, mindenféle. Színházat csinálók – bár valami csoportok most is vannak Szegeden – nincsenek.
(második telefonhívás: tapintatosan nem figyelek)
A legtöbben közösséget, barátságot, csapatot keresnek. Olyanok jönnek, akiknek hiányzik valami az életéből, akik kíváncsiak, keresnek valamit. Idén, azt hiszem, kilencen vannak olyanok, akik már több éve mindig jönnek segíteni: ők már ezt a társaságot szeretik, meg az egész fölhajtást, ami ilyenkor van. Mindig van, akinek nem tetszik a munka, mást várt, és nem jön többet. És mindig akadnak néhányan, akik nagyon élvezik, nagyon átélik, és mindenképp szeretnének jövőre is itt lenni.
(harmadik telefonhívás: mikor és hol van orvosi ügyelet Szegeden)
Persze, hogy vannak konfliktusok, nem mindenki egyformán képzeli el a dolgok megoldását. Vannak pörgősebb napok, akkor sokat kell dolgozni, és van, akit váratlanul ér, és úgy érzi, ő dolgozza a legtöbbet. Bírni kell a felelősséget meg a macerát.
(negyedik telefonhívás: nem hallom)
Nekem eddig a Mitsoura koncert és Oleg tetszett a legjobban. Ja, persze, ez is fontos: az önkéntesek az előadásokat is meg tudják nézni – mindegyiken ott van 10-15 közülünk, és ez jó. Meg az is jó, hogy az utolsó nap utáni napon az egész stáb együtt ebédel: az a végső feszültségoldás. Nagy megnyugvás.
(ötödik telefonhívás: integetek, a beszélgetés véget ért. Zsuzsa visszainteget, de már a telefonra figyel)