Keresés
 
  A program | A fesztiválról | Archívum | Sajtószoba | Linkek  
 

THEALTER / Exstasis - 2004. évfolyam - 2. szám / Csak egy van rovat

 

Lapszámaink

LSD - Beszélgetés Gergye Krisztiánnal

nyomtatható verzió

Az általad kialakított stílust kortárs jávai táncnak szoktad nevezni.
A jáva tánccal előbb ismerkedtem meg, mint a kortárs tánccal, egy ösztöndíjnak köszönhetően egy évig Indonéziában is tanulhattam a különböző koreográfiákat. A kortárs tánccal ezt követően kezdtem el foglalkozni. A KompMániában először jávai táncot táncoltam egy előadáson belül, aztán lépésről lépésre haladtam a kortárs tánc felé, de közben igyekszem felhasználni a jáva táncban szerzett tapasztalatokat is. És itt most egyáltalán nem a külsőségekre gondolok, hanem a dolog filozófiájára, hogy a tánc aktív meditáció, táncolni egyfajta létállapotot jelent.

Szegedre a Barbara L-t hívták meg.

A Barbara L-nek még tavaly , az Őszi Fesztiválon volt a bemutatója, először tértem el attól az alkotói módszertől, hogy egy képzőművész világból indulok ki. Személyes témáról, az édesanyámmal való viszonyomról szól az előadás, az ő neve lett a címe. De nem akar ez vallomás lenni, egy archetipikus figura felé vittük el Barbara alakja. Ezzel kapcsolatban nem voltak dilemmák, az első pillanattól adta magát a dolog, hogy ne legyen semmi privát az előadásban. Több olyan visszajelzést kaptam, hogy arra készteti az embert az előadás, hogy elgondolkodjon a saját viszonyán az édesanyjához, a szüleihez.

Gondolom, meghitt viszony alakult ki ilyenkor a főszereplő táncossal.

Zárnóczai Gizivel ez könnyen ment, hihetetlenül nyitott volt. Nehéz erről beszélni, hogy mi történik táncos és koreográfus között, én ezt az előadást nem is tudnám mással elképzelni. Gizinek elképesztően erős jelenléte van, igazi táncos lényként adja oda magát a koreográfiának, de hihetetlen kreativitással játszik is vele. Az éppen akkor megélt pillanat hitelével teszi élővé a mozdulatokat, általuk pedig Barbarát. hogy ki milyen viszonyban van a szüleivel, az magánügy. Nem az anyámat akartam a színpadon látni, ahogy Gizivel dolgoztam, belőle lett a figura, egy önállóan létező lény. Gizi egy olyan jelenség, akire egy egész előadás tudd épülni. Újra fontos alkotótárs volt Ágens is, ő volt Barbara hangja: értelmetlen szövegtöredékek hangzanak el az előadásban. Ebből a két nagyon erős személyiségű nőből áll össze Barbara, aki azért nagyon emlékeztet az én privát Barbarámra.

12.oldal

Vissza a tartalomjegyzékhez Az oldal tetejére
 

2025 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció