Ő a fesztivál legszorgalmasabb nézője, aki egy előadást sem hagyott ki, és még a kísérőprogramokba is alaposan belekóstolt. Felix Goldmann Berlinből. Fesztiválszervező, színházigazgató, rendező.

Berlin egykori keleti felén, nem messze az Alexander platztól áll az egykori kultúrház, amelyet most ACUD-Theaternek hívnak. Van két mozi-, egy színház- és egy koncertterme, művészeti galériája és kávéháza. Itt vezetem én a színházat, és az egész ház igazgatótanácsának is a tagja vagyok. A Theater Tetrapiloktomie például nálunk is játszik néha. ők meséltek először a szegedi fesztiválról. Eddig nem hallottam róla, pedig Magyarországon jártam már néhányszor, a Szekszárdi Német Színházban állítottam színpadra az Ármány és szerelmet meg Budapesten is rendeztem. Otthon, a saját színházunkban évente egy-két előadást rendezek, többször fogadunk be másokat. Egy fesztiválunk is van, az Off-Beat: arra a hétre többnyire Kelet-Európából hívjuk meg a színház kísérleti formáival foglalkozó társulatokat. Tavaly litvánokat és letteket.

Most is meghívandó előadásokat keresel?
Igen, de azoknak sem tudtam semmi biztosat mondani, akik nagyon tetszettek: örökös pénzhiánnyal küszködünk.

Milyen alapon válogatsz?
Nemzetközi vendégjátékra logikusabb a táncra, mozgásra koncentráló csoportokat hívni. Én is jobban értem őket most, a berlini közönség is jobban értené őket ott. Az eddig látottak (szerdán beszélgettünk) közül legszívesebben a Hólyagcirkuszt és a Bozgorokat vinném el a fesztiválunkra.

Pedig ők is sokat beszélnek.
Mégis érthetőek. Arról nem is beszélve, hogy aki ismeri a Shakespeare-eredetit, az nagyjából tudja követni az eseményeket.

Téged nem féltelek. Láttalak délután a Grand Caféban a szakmai beszélgetésen. Végig magyarul folyt a szó, te nagyon figyeltél, és úgy tűnt, mindent pontosan értesz. Hozzá is szóltál.
Az igazán nem volt nagy kunszt. Csupa rég lejárt dologról beszéltek, ötvenéves szempontokkal jöttek. Ismerem az érveket és az ellenérveket is.

Untad?
Kicsit idegesített. De félre ne érts, nagyon érdekes itt lennem. Magyarország alig nagyobb Berlinnél, mégis nagyon sok izgalmas, különös és emlékezetes produkció készül itt.

Mások, mint másutt?
Nem, belepasszolnak az európai trendekbe. A Bozgorok rendezője mesélte tegnap, hogy nemrég dolgozott Berlinben, Schilling Árpád is a Berliner Ensemble vendége volt. Ma már minden mindennel összefügg. A színház egyre nemzetközibb, a hatások egyre messzebb jutnak. Nem nemzeti karakterisztikumot keresek.

Ez a fesztivál hogy tetszik?
Nagyon tetszenek a helyszínek. A Régi Hungária bálterme és a kiszsinagóga is gyönyörű. Az is jó, hogy az egész pont úgy van összerakva, hogy mindenki mindent megnézhessen. Talán a válogatás merített túl széles körből: egy diákszínpadot nem volna szabad ideengedni, az egy másik szemlén nagyszerű lehetne, itt viszont csúnyán kilóg a sorból.