"Két színházi függöny közt élek
Az egyik a világ felé, a másik magam felé nyílik.
Ritkán."
(G.G.)
Egy ember leesik a tetőről, több emeletet zuhan, míg végül kezében egy
tetőcseréppel a földön landol. Nem lát, nem hall, nem mozdul, de él. A
zuhanás közben ablakokon pillant be, szeme fényképezőgépszerűen rögzíti
a bennük látott villanásnyi életképeket. A "fényképek" összecsúsznak,
mintha egymásra fotózták volna őket. Ez az utolsó és egyben egyetlen
emléke. A földön ülve ennek az egyetlen képnek részleteiből egy új
világot épít fel. Mostantól ami a képzeletében él, az jelenik meg a
retináján. Hogy a kép kívülről vagy belülről vetül a retinára,
változtat-e a lényegen?
Vajon miért nem néznek egymás szemébe az emberek?
Az előadás folyamán a színpad 25 méter mélyre nyílik, a megjelenő
alakok, helyzetek az ennek a lebénult embernek a képzeletében létrejött
képek reflexiói.
|
|
alkotó-előadó |
Bakó Tamás, Dombi Kati, Goda Gábor, Gold Bea, Kovács Gerzson Péter |
|
|
|
|
Az oldal tetejére |
|
Előadás
Részletes információ