A társulat Lengyelország egyik legrégebb
óta mûködô anarchista gyökerû, erôsen társadalmi kötöttségû színházi
közössége. Elôadásaik mindegyike korunk problémáira reflektál, színházi
nyelvezetük minimalista, repetitív, s így rituális jelleget kölcsönöz a
témák feldolgozásának.
Legújabb produkciójuk egyik kiindulópontja egy lengyel zsidó férfi,
Calel Perechodnik naplója, aki a világháború alatt csatlakozott az
otwocki gettó rendôrségéhez abban a reményben, hogy ezáltal megmentheti
családját. Természetesen nem sikerült neki, saját maga kísérte ôket a
treblinkai vonathoz. Naplójában folyamatosan lelkiismeretével küzd:
elhagyta családját, de csak így tudott megmenekülni. A háborút azonban
már ô sem élte túl.
A másik kiindulópontként Zygmunt Bauman történész-filozófus azon
gondolatai szolgálnak, amelyek a zsidóság kiirtását kiszolgáló gépezet
szerepét, annak „modernségét” vizsgálják. E gépezetben nem állt ott az
emberek elôtt a jó választásának lehetôsége, s így egyéni érdekeiket
helyezték elôtérbe az univerzális morális szempontok helyett, ekképp
pedig a megsemmisítô mechanizmus gördülékenyen mûködhetett – állítja
Bauman.
|