A társulat Lengyelország egyik legrégebb óta mûködô anarchista gyökerû, erôsen társadalmi kötöttségû színházi közössége. Elôadásaik mindegyike korunk problémáira reflektál, színházi nyelvezetük minimalista, repetitív, s így rituális jelleget kölcsönöz a témák feldolgozásának.

Legújabb produkciójuk egyik kiindulópontja egy lengyel zsidó férfi, Calel Perechodnik naplója, aki a világháború alatt csatlakozott az otwocki gettó rendôrségéhez abban a reményben, hogy ezáltal megmentheti családját. Természetesen nem sikerült neki, saját maga kísérte ôket a treblinkai vonathoz. Naplójában folyamatosan lelkiismeretével küzd: elhagyta családját, de csak így tudott megmenekülni. A háborút azonban már ô sem élte túl.

A másik kiindulópontként Zygmunt Bauman történész-filozófus azon gondolatai szolgálnak, amelyek a zsidóság kiirtását kiszolgáló gépezet szerepét, annak „modernségét” vizsgálják. E gépezetben nem állt ott az emberek elôtt a jó választásának lehetôsége, s így egyéni érdekeiket helyezték elôtérbe az univerzális morális szempontok helyett, ekképp pedig a megsemmisítô mechanizmus gördülékenyen mûködhetett – állítja Bauman.