Utazás egy végtelen vakvágányon. Vajon a vonat velünk vagy nélkülünk indult-e el, ki tudja? A válaszra várni. Vég nélkül. Hiábavaló. A színpadon nem történik „Semmi”.

Valahol, valamikor, talán egy váróteremben, talán az apokalipszis után összetalálkozik két alak. Az egyik, aki már mindent maga mögött tudhat, megfigyel, jegyzetel, mivelhogy az embereket
érdekesnek találja. A másik jön és megy, meghal és feltámad. Átkozottul melankolikus. Abszurd ritmusaikkal mindketten úton vannak, utaznak, körbe-körbe, egyenesen elôre.

A Tetrapiloktomia Színház 1999-ben jött létre Berlinben. Klapcsik László, miután elbúcsúzott Kovács Elemér nyugalmazott vasutastól és nagyon szomorú volt, összetalálkozott Wolf Dieckmann-nal, a patafizika jeles képviselôjével. Közösen ismerték fel egy új színház alapításának szükségességét. A képzômûvészet és a színház határmezsgyéjén botorkálva bukkantak rá sok szemétdombra vetett holmira (fûrész, lejárt szavatosságú dobozos szardínia, kilyukadt teáskanna stb.), melyek meghatározóakká váltak további munkáikban.