Csáth Géza 1887-ben született Szabadkán (polgári neve Brenner József).
Már kamaszkorában zenekritikát írt, hegedült, festett, verseket írt. A
pesti egyetem orvosi karára járt. Morfiumszenvedélye 1910-ben
kezdôdött, majd lassan teljesen a kábítószer rabjává vált.
Elvonókúrának vetette alá magát, sikertelenül. Az elsô világháborúban
katonaorvosként dolgozott. Írásai a Budapesti Naplóban, a Jövendôben, a
Népszavában, a Magyar Szemlében és a Nyugatban jelentek meg. Két
színmûvét (A Janika és a Hamvazó szerda) a Magyar Színházban mutatták
be. Élete során öt novelláskötete jelent meg: A varázsló kertje (1908),
Az albíróék és egyéb elbeszélések (1909), Délutáni álom (1911), Schmith
mézeskalácsos (1912), Muzsikusok (1913). 1919-ben, morfiumrohamában
agyonlövi feleségét, mire a szabadkai kórház elmeosztályára szállítják,
de onnan megszökik. Pestre akar menekülni, de a demarkációs vonal
mentén a katonák elfogják. Meghal a bevett nagy adag méreg hatására.
árvacsáth
az ágy alatt aludtam ismét
és tényleg jöttek értem
rám tekerték
durván rám tekerték szárnyaim
és összekötötték ôket hátul
mint mocskos bolondzubbony lebenyeit
összekötötték hátul szárnyaim
ki pocskol ezután azúrral teli
égi lavórban
az édes désiré
az édes désiré még gyáva ahhoz
jóllehet háromszor is körülérik szárnyai
igen jól tudom
majd désirével is megtörténik
meg tudom bizonyosan
ám az ô szárnyait masnira kötik
mint a szitakötôét
(a bunyevác gyerekek vilin konjic-nak mondták
miért is nem tanultam több szavuk)
(Tolnai Ottó) |