A Kert középpontjában a Férfi és a Nô lelki és testi gyönyöre és fájdalma áll. Ôsképük az eredendô emberpár, Ádám és Éva, de már nem a paradicsomi állapotban, hanem a bûnbeesés után, az Édenbôl való kiutasítást továbbgondolva.

A Kárhozat kertje a konfliktusokkal terhes világ szenvedélyes sokszínûségét jelenti, amely az élet romjait idézi. A Kárhozat kertjében feltûnô alakok szorongásai, fájdalmai és szenvedélyei a történeten keresztül többé már nem megragadhatók, ezért az elôadás különös hangfoszlányokból
álló zeneiségbe és groteszk képzettársításokra épülô, jelenetfoszlányokból álló költôiségbe menekül. A tér halott ürességét, letisztult hidegségét a képalkotás fokozott jelenléte ellensúlyozza. Ehhez apokrif és gnosztikus iratok, Jean Racine drámái, Rainer Maria Rilke és Weöres Sándor versei, és a Zsoltárok könyve szöveg-töredékei, valamint kortárs zene-, tánc- és videó-fragmentumok társulnak.

„Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet…”

Zsoltárok könyve