Ladányi Andrea és Hudi László (róla is lehet olvasni az Ex- Stasisnak
ebben a számában) két teljesen különböző műfaj képviselője, a
stílusukban nincs semmi hasonlóság, csak az időrendbeli párhuzam tűnik
az ember szemébe, ha az életútjukat áttekinti. Ez nyilvánvalóan a
koruknak köszönhető, meg a korszaknak, illetve korszakoknak, amelyekben
éltek-élnek és dolgoztak-dolgoznak. Itthoni tanulás és munka, aztán el
külföldre, majd a rendszerváltás után a külföldi kapcsolatokat
megőrizve újra itthoni munka, később társulatalapítás. Ladányi
Andreánál új elem a tanítás, de erről majd később.
Most már negyedszázados művészi pályafutása megalapozásaként Ladányi
Andrea klasszikus balettképzést kapott, és a Győri Balett vezető
táncosa volt a nyolcvanas évek első felében. Aztán évekig a világot
járta: Calgary, Montreal, Toronto, New York, Los Angeles, Helsinki. A
kilencvenes évek első felében tűnt fel újra a budapesti táncéletben,
elsősorban a Közép-Európa Táncszínház produkcióiban. Táncolt az Ős
K-ban, a Bartók-örökösök tiltakozása miatt zene nélkül előadott A
csodálatos mandarinban, és emlékezetes duót adott elő Gazsó Györggyel
Nero, szerelmem címmel. A produkció különlegességét az adta, hogy Gazsó
György prózai színész, ráadásul elképzelni sem lehet nagyobb
kontrasztot két ember testalkata között, mint Ladányi és Gazsó
esetében.
Ladányi Andrea hatalmas technikai tudásának és szuggesztív jelenlétének
erejét, jelentőségét az is mutatja, hogy szólóiban (Tutyila, MMS)
egyedül képes teljes értékű élményt nyújtani a közönségnek, sőt
Táncalak címmel Grunwalsky Ferenc olyan 72 perces filmet készített,
amelyben végig Ladányi Andrea táncol egyedül. (A mostani fesztiválon is
látható Táncalak előtanulmányaként Grunwalsky a komáromi erődben négy
hétvége alatt ezerhatszáz fotót készített Ladányiról, ezt az anyagot a
Ludwig Múzeum kiállítása mutatta be.) Ladányi Andrea a kilencvenes évek
végétől saját társulatával is dolgozik. Az LA Dance Company hét részből
álló produkciót hozott létre Éjféli maraton címmel, ennek részeit
külön-külön is játszották, majd maratoni hosszúságú előadásként is
bemutatták. Az LA Dance Company számára Jorma Uotinen, a neves finn
koreográfus is készített koreográfiát, ez volt az Álom.
A tavaly nagy sikert aratott, a Színház- és Filmművészeti Egyetem
Mozgástanszékének Ladányi Andrea által kidolgozott, új oktatási
rendszerére alapozott mozgásworkshop idén is helyet kapott a fesztivál
programjában. Az SZFE Mozgástanszéke a 2002/2003-as tanévtől kezdve
gyökeresen megújult: a Ladányi Andrea által kidolgozott tanterv
kéthetes kurzusrendszert alkalmaz, mely igen széles körű, változatos
mozgáskultúrával ismerteti meg a színésznövendékeket. A változás
mértéke és értéke vitathatatlan, a jelenlegi I-II-III. évfolyamos
színészhallgatók mozgáskultúrája már most látványosan felülmúlja az
előző években végzett színészekét.

A Szűz Mária… egyetlen táncos-színészre, Kovács Martinára épít. Az
előadásban táncos és prózai színészi eszközök keverednek, a szöveg is
igen hangsúlyos elem: ritmusos, ismétléses motívumokon alapuló,
töredezett szerkezetével végigkíséri a mozgást. Ha a történetet akarnám
leírni, akkor egy szappanoperákon felnőtt kamaszlány tragédiájáról
beszélnék, akinek a fantáziája kizárólag az autóbalesetek és a dugás
körül forog. Ez a két elem próbál egyesülni mind a mozgásban, mind a
szövegben, míg végül a halál aktusában kapcsolódnak össze. (…) A 6913
című produkcióban Miklós Marcell lázadó figurája, izmos testű, de mégis
kisfiúsan darabos. A kreol bőrű táncos a saját testével küzd, önmagát
igyekszik kordában tartani. A határait próbálgatja, mozdulataival
birkózik. A hangtalanul káromkodó fiú nemcsak önmagával küzd, hanem
ellenpontja három partnere mozgó kompozíciójának: a szürke ruhás táncos
párnak, Fejes Kittinek és Bánki Zsoltnak, és az elképesztően sovány és
izmos Ladányi Andreának, aki annyira könnyed, hogy talán már nem is
ember, hanem egy gondolat megtestesülése…
(SEBŐK BORI: 6913 ÉS A FEJE LECSAVARHATÓ – KONTEXTUS.HU)
|
|