Az idei fesztivál plakátján gerincen pihenő pillangó látható. Talán kevesen tudják, hogy ez az ábrázolásaz ősi hagyomány egyik leggyakrabban visszatérő témája, és mindig egészen hasonló irányba mutat.
A sárkányfarkon üldögélő pillangó éppoly elterjedt népközi hagyomány, mint a vízözön és az aranykor emléke. Henry Frankfort Tell-Asmarban (a régi Esnunnában) ásta ki 1933-ban a valószínűleg időszámításunk előtt 2500-ból származó alabástrom szoborcsoportot, melynek elülső oldalán szakállas, pikkelyes hüllőtestű férfialak áll arcán mosolygó maszkkal, hátul viszont egyetlen felmeredő gerincfarkot mutat, ennek közepe táján pillangó pihen.

A Biblia Leviatánja egy hosszabb kifejezés kopásos rövidülése: a Lotan-Kiá-dingira h’atán, ahogy a Földközi-tenger medencéjében nevezték, a farkán lepkével járó, éneklő, alakváltó sárkányt jelentette, mely a vizekből jön, és oda is tér vissza. Doktor Fabian Hrdlicka, a New York-i Anthropological Association elnöke, mielőtt elvitte a májzsugor, egy – sajnos befejezetlenül maradt – esszén dolgozott, mely a kígyómisztériumok és a lepkeábrázolások közös gyökeréről számolt be a világ számos országában.

A hely rövidsége miatt csupán három példa a csonkaságában is tiszteletet parancsoló műből. A Halottak könyve ezt írja: „A csalárd kígyó a levegőbe fordítja csontos farkát […] megül rajta a lepke, és színpad nyílik az Ég keletén”; de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az egyik legismertebb haiku „A bronzharangra pillangó telepedett, alussza álmát” is egy elterjedt félrefordítás eredménye: a bronzharangot jelző si-csi tuan jel, a „mozduló lényeg a mozdulatlan házban” fogalomkörében nemcsak harangot, hanem figyelmeztetően az égre mutató csontos farkot is jelent. Erre telepedik a pillangó.

A yucatáni Itzamma, a maják törvényhozója, az évente egyszer, a tavaszi napéjegyenlőség után egy héttel sorra kerülő kultikus színházi éjszakán a Nemquetaba Huayna capac atahualpa nevet viselte, ami, bizonyára sejtik, szintén – persze jócskán leegyszerűsítve – nagy farok kis lepkével-ként fordítható.
Nincs kultúra, ahol ez a szimbólum rejtve vagy egyértelműbb formában fel ne bukkanna: és mindenütt a színház gyökereivel, maszkkal, énekkel, színpaddal hozható összefüggésbe.