KELL A MASK-nak ebben az évben valamiféle hitvallást tennie? Ismeritek a vallását. Azt hiszitek, hogy mára megváltozott? Miért tenné? Semmi sem könnyebb, mint állhatatosnak maradnia az Ügye mellett. Olyan ez az Ügy, amely – ha gyümölcse beérik – mindenki számára hoz egy kis hasznot. De mert az a furcsa népség, amely – úgy látszik – azt szeretné, hogy a világ ne mozduljon (ők pedig hírnevet és tíz százalékot csináljanak), mert ez a népség mindig félremagyarázza és lekicsinyli az egészet, vegyük végig még egyszer a Hitvallást.
A MASK HISZ a Színházban, valamint az írott, játszott, énekelt vagy mondott Drámában,
A MASK HISZ mindebben,
A MASK HISZ a színészben,
HISZ a Marionettekben és a Maszkokban,
HISZ a Díszletben, a Muzsikában és a Táncban, a Táncosokban, Zenészekben, Szcenikusokban és Drámaírókban.
HISZ minden áldott vagy átkozott dologban, ami valaha volt, van vagy lesz a Színházban… ha az a Színházhoz tartozik.
HISZ az Európai Színházban és Amerika Színházában, nem pedig egy helyi színházi csoportban,
HISZ a nagy Ázsiai Színházban, és tiszteli azt.
HISZ A SZÍNHÁZ JÖVŐJÉBEN – nem egy londoni, párizsi vagy honolului Színház egy eljövendő szakaszában, hanem az egészben.
SZERET ÉS IMÁD mindent, amit Színháznak lehet nevezni.
ELRAGADTATJA a „Teatralitás”. Amely egyszer majd idézőjel nélküli Teatralitás lesz.
SZERETI a Régi Színház porát, rongyait, festékét, mázolmányait és piszkát… réges–régi illatát… különös levegőjét… furcsa dolgait… ezt
MIND; HÁT HOGYNE SZERETNÉ MINDEZT A MASK? Azoknak, akik félremagyarázzák a MASK-ot, hadd mondjam meg, hogy mi ismerjük az édesanyánkat, tudjuk, mit vár el tőlünk, és csak tőle fogadjuk el, ha a kötelességünkre figyelmeztet.
A SZÍNHÁZ a mi édesanyánk. Karjai a Glóbust ölelik át. Nem szűk látókörű… nem képmutat…ó nem érzelmes… nem ájtatos… nem fújja fel magát… nincs kikeményítve, és hibái is vannak… Nem jóság nélküli Erény, de Emberi. Hibái a mi hibánk.
Azt hiszitek, hogy nem fogjuk szeretni ezeket a hibákat… No hiszen!…
Vagy talán azt hiszitek, hogy még sokáig megtűrjük ezeket magunkban… No hiszen!…
Ha a mi otthonunk még nem olyan tökéletes, mint a többi Múzsáé, lehet még olyan…És lesz is…
Adjatok időt, hogy rendbe hozhassuk.
Adjatok téglákat, hogy új alapokat rakhassunk.
Többé ne az alkalmatlanokat küldjétek segítségül… ne tanácsokat adjatok, ne remegő térdű patrónusokat… megbízhatóbb segítséget küldjetek, ha akartok… embereket és – elegendő pénzt… mindkettőre szükségünk van.
Segítsétek legyőzni a FÉLREMAGYARÁZÓKAT.
OLVASÓINK ÉS BÁTORÍTÓINK, szögezzétek a hazugságokat a hazugok ajtajára!
Hazugság, hogy nem akarunk Drámát!
Hazugság, hogy csak díszletet akarunk!
Hazugság, hogy megvetjük a Színészt…,
hogy csak a rendezőt kívánjuk dicsőíteni…,
hogy elméleteink elhamarkodott újítgatások,
hogy nem a legősibb és legjobb hagyományokra alapoznak… és a füllentők ama speciális füllentése, hogy exkluzívak vagyunk, drága de luxe–Színházat akarunk… Szögezzétek az ajtójukra!
Semmit sem zárunk ki, csak azt, ami nem-Drámai, nem-Teátrális.
Programunkba fogadjuk a Színház minden létező formáját, nem zárva ki a legrosszabbat sem; már eddig is jó színházzá változtattunk néhány igen rosszat. Ezért kutassátok fel a városokban a hazugságokat, és a hazugok ajtajára szegezzétek őket! Helyettünk is végezzétek el ezt a munkát, a többi a mi dolgunk.
Mellesleg pedig azt is mondjátok el, hogy minderre én kértelek fel benneteket a MASK és a Világ Drámai Géniusza nevében.

CRAIG EDWARD GORDON.
1908 óta szerkeszti Firenzében a Mask c. lapot. A Lessingszínház számára Hofmannsthal Elektrá-ját inszcenálta. Időnként kiállításokat rendez színházművészeti törekvéseiből Európa nagyobb városaiban. Ujabban megjelent könyvei : Scene, Books and Theatres; The Theatre advancing.