„Nem akarunk tanítani, nincs mondanivalónk, nincs feladatunk.” Szerintük a színház túlintellektualizált, s különösen igaz ez Nyugat- Európára. Ezt tavaly mondta Szegeden Philippe Rives, a társulat hang a dó ja. Ez a koncepció határozottan üdítően hat, amikor a kortárs színházak szinte kivétel nélkül társadalmi, politikai vagy magánéleti borzalmakról mesélnek, s a nézővel szembeni kíméletlenségben egymásra hajaznak. Kész terror.

Ezért végre leeresztve léptünk a Hungi homályába, ahol a fal mellett, jobbról és balról egy kőfiú- meg egy kőlányszobor várt bennünket, mozdulatlan, kissé kitekert pózban, feladat nélkül. Igen jó partyzenére vonultunk be, leültünk, ezek meg mérhetetlen lassan jöttek előre, közben a színpad hátsó traktusából is előlassult egy páros. Vagy öt, de lehet, tíz percig tartott, mire mind a négyen embriópózt vettek fel a humuszban. Közben a zene váltott, s valószínűleg kalapáccsal szétvert üvegpalackok hangját halottuk, ez adta a ritmust. Az emberiótojások széttörtek, és erőteljes – most már gyors – mozgásokat csináltak. Sok helyütt kedvem lett volna velük tánc hempe regn i, vonaglani a humuszban. Közel jöttek, mind, mozdulatlan testtel mimikai szertorna, aztán szemtorna. Aztán megint gyorsra vette a kőtestű négyes. Ez így ment úgy hetvenöt percen át: hol törzsi tánc, hol pantomim, a testkontaktoknál egy kis harcművészet, közben a zenéket jó érzékkel váltogatták, sűrűn jöttek a jobb híján ipari zenének mondott blokkok.

A közönség véleménye a végén megoszlott. Nyilván annak volt nehezebb dolga, aki értelmet keresett. Az Önök tudósítójának nem volt baja ezzel a dologgal úgy a negyven-negyvenötödik percig, csak a végén mondta, túl hosszú. De a bevezetőben emlegetett feladatmentesség átjött, valóban nem tanultunk semmit, tán csak annyit, hogy sokszor bizony mi magunk is túl sokat fecsegünk, okosnak szeretnénk mutatkozni. Holott állítólag a Jóisten a világ, pontosabban az ember teremtésének utómunkálatakor az észt osztotta el a legigazságosabban: nagyon ritkán panaszkodunk arra, hogy, na, ebből nekünk milyen kevés jutott.

A BK Cie in:Errance című előadása a szegedi Régi Hungária terére készült. A produkciót a fesztiválgazda MASZK Egyesület menedzselte, Szeged város és az NKA Táncművészeti Kollégiuma pedig anyagilag támogatta.