iskolák, mesterek
Az ELTE TTK matematika-számítástechnika szakán szerzett diplomát, 1985 és 1988 között az Akrobatikus Revütáncosképzőt látogatta, ahol a megtévesztő név fedezékében magas szintű kortárs táncképzés folyt, 1993-94-ben elvégezte a Modern Táncpedagógus Képzőt. Emellett a legkülönbözőbb kurzusokon vett részt, fontosabb tanárai: Jeszenszky Endre, Berger Gyula, Lőrinc Katalin, Gálik Éva, Gál Eszter, Bill de Young, Joe Alegado, Roberto Galvan, K. J. Holmes, Mark Tompkins, Daniel Lapkoff, David Zambrano, Christina de Chatel, Nigel Charnock, Milli Bitterli.

együttműködések
1994-ben Rui Horta, világszerte ismert portugál koreográfus Magyarországra jött darabot készíteni és beválogatta csapatába. 1995 és 1998 között Gál Eszter több darabjában, továbbá Kulcsár Enikő és Berger Gyula produkcióiban dolgozott. 1999-2000-ben Javier de Frutos venezuelai származású, Londonban élő koreográfus társulatának tagjaként, a Mazatlan című darabbal járta Európát. 2000-ben részt vett Bécsben az Artificial Horizon Sorry című kísérleti produkciójában, 2001-ben szerepelt Ladjánszki Márta Szuka című darabjában, 2001 és 2003 között a Magyar Éva által vezetett Sámán Színház két előadásában is játszott, 2004-ben fellépett Hudi László A kárhozat kertje című produkciójában.

saját koreográfiák
1997-ben Szonáta című alkotása elnyerte az Inspiráció koreográfiai fődíját, ez a díj tette lehetővé a következő évben a Kontroll kontra elkészítését, amelyből táncfilm is készült. 1999-ben született A lila hangyász című szóló. 2001 februárjában volt a bemutatója A kiválasztottnak (legenda szúrt fényben), melyet Thomas Mann utolsó regénye inspirált. Ugyanebben az évben hozta létre Ladjánszki Mártával közös alkotását, a Miféle gyöngédséget. 2002-ben született a Véletlen (tudományos ismeretterjesztő táncjáték), mely egyedülálló keveréke egy matematikai ismeretterjesztő és egy táncelőadásnak. 2004 januárjában volt a Lomtalanítás (mozgás és lélektanulmány két részben) premierje, 2004 decemberében pedig a Karcé (szabad ötletek színészekre és táncosokra).

részletek egy kritikából
Az alkotó saját, sokoldalú játékosi személyiségéhez illeszkedve hívott társakat: Szabó Réka olyan táncos, aki mer és tud beszélni. Akinek jó hallani színpadon a szavát, az énekét. Így beszélő, mozgó színi művésszel egyaránt értően tud bánni… A Karc karcolatok, krokik füzére. Nincs története, abszurd orfeumi műsorként sorjáznak elő jelenetei. Hol avantgárd Hacsek és Sajót látunk, hol irodalmi kontakttáncot, parodisztikus szövegfutamokat vagy abszurd hangjátékot képpel. Színészek és táncosok dolgoznak külön-külön és együtt, alkalmasint helyet, szerepet cserélve. Műfajok és művészeik nem különülnek el… Szabó Réka új darabja a minket körülvevő világ cserepeit izgalmas, bizarr kollázzsá alakítva röhögtet. Látjuk az egymás mellett elbeszélő barátokat, halljuk a mindent elöntő audioszenny foszlányait. Hittérítő-spirituálgagyi ügynököket figyelhetünk akció közben… Különösen, méltósággal bánik Szabó Réka és csapata a mával, ezzel az útközbeni katyvasszal. Nem parodizálja, nem röhögteti ki se hőseit, se áldozatait, se ikonjait. Nem alacsonyodik le addig, hogy konkrét köze legyen hozzá. Stilizál és utalgat, szeretettel vesz kézbe, forgat és szemlél… A Karc korszerű, a szó el nem koptatott értelmében. Izgalmas, mulattató, elgondolkodtató játék. Picit társadalomkritika, picit orfeum, picit komédia és nagyon színház – európai színvonalon. Egy előadás, mely bárhol a világon megállná a helyét. Művészi állásfoglalás, magas értéken.