Keresés
 
  A program | A fesztiválról | Archívum | Sajtószoba | Linkek  
 

THEALTER / Exstasis - 2005. évfolyam - 2. szám / Harangláb, spirálháj és nyakigfém rovat

 

Lapszámaink

KÉMERI RAMSPACE - Harangláb, spirálháj és nyakigfém

nyomtatható verzió

Képzeljük el, hogy skorpiógénekkel kezelt földönkívüli androidok előőrse ér földet éjjel a városban, s kilétüket álcázandó földi ruhákat próbálnak szerezni. Ám divatbutik helyett tévedésből egy szerelvényboltot törnek fel, ott felöltözködnek, majd a szédült rovarok technopartiba mennek.
Először a díva jön elő horganyzott betonvasakon mankózva, akrobatikázva, a kisujjáig tökéletesen testhezálló grafit-lakk cuccban, korai Verne-filmek formavilágát idéző álarcban. A tizenhat intelligens reflektor keményen dolgozik, a ritmusos zene veszettül dübörög, a hangfalak tényleg úgy ütnek, mint egy partiban. Az öttagú előőrs ruhatárában a rugók, golyóbisok meg a flexibilis és merev csövek dominálnak. Csak gégecsőből vagy hétféle átmérőjűt számoltunk, az egyiket úgy hat-nyolc méteresnek saccoltuk. Néhány percenként eltűnnek három, a háttérben elfektetett lábtörlőrácsszerű hengerben (nyilván a bárpult lehet arrafelé), aztán a gépfüstből átöltözve bukkannak elő. Volt ott hangszórókezű ezüstlovag, rugólábú golyóbisfej, félsonkájú, vaddisznószerű metál ezüst zenebohóc, a kakaskodó ro va roi dok kúpokból szerelt vér te zetben ütköztek meg. Egy mezőgazdasági tárcsából hegesztett szoknyában illegő karcsú lényt, úgy láttuk, meg is hágott egy fényes golyójú. Vagy a haranglábú volt az, a vastag elszívó csövekbe öltözve? Az is lehet.
Nincs kímélet. A közönség nagy része vagy tíz, tizenöt percig döbbenten néz, de aztán leesik neki: ez itt elsősorban vicc. Onnantól könynyebb a dolgunk. Az őrült (de van benne rendszer és technikai tudás) elektrobogár- techno-sokk nem a nyakunkba zúdul, hanem a sejtmagjainkat bombázza, elsősorban a csontvelőét. Aztán jön egy valódi űrária, ezt már egy Ötödik elemes, gégecsövekkel operáló jelenség táncolja, imitálja.
És ez így ment háromnegyed órán át, ami dicsérendő, mert a közönségnek ennyi épp elég, a mozgásokból ítélve a táncosoknak is. Egy ilyen sokkterápia végén persze a tapsrend is a koreográfia része: elektrobugis bejövések, kimenések.
Amikor kifelé mentünk, háborgó retinánk Bruce Willist kereste a zsinakerti forgatagban.

11.oldal

Vissza a tartalomjegyzékhez Az oldal tetejére
 

2025 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció