„Kíméletlen őszinteségű, kivételes fogalmazású színház. Belefo­gal­mazódik a minden alkalommal elért eredménnyel járó csődérzés, a befejezetlenség fájdalma, a félig megoldottság kínja, az örök elégedetlenség, alkotói kielégületlenség. A fogyó idővel megnő a tökéletesre törekedés reménytelensége.
Hogy mondja Prospero? Már minden harmadik gondolatom sírom lesz.”