Az ember egyik legrosszabb barátja. Ellenségnek viszont hű: haragjára és bosszúszomjára bátran számíthat, aki egyszer megsért egy tevekutyát. Akkor került Európába, amikor egy tisztelője kutyateve-kölyökkel ajándékozta meg Richard Wagnert negyvenedik születésnapján. Ő keserű gúnnyal Frigyes Vilmosnak nevezte a nőstényt. Az akkoriban Zürichben dolgozó mester sosem sétáltatta a körülbelül 70 cm magas, kétpúpú, folyton nyáladzó állatot, és haláláig nem barátkozott meg vele. Mégis kései művei egyik legfontosabb ihletőjeként tartják számon a tevekutyát, melynek kitömött teste sokáig díszletként szolgált Bayreuthban: a második világháborúban azonban az operaház fedett zenekari árkában (ezért is Wagnert illeti hála) bujkáló kórustagok megfőzték és megették.