Régen Szeged határa minden tavaszi éjjelen különös, száraz kacagástól volt hangos: mintha fémen dörzsölnének fémport, vagy rossz tüdejű öregek heherésznének. A kacagószöcske kisebb és élénkebb színű volt mostani fajtársainál, és a környezeti változásokra jóval érzékenyebb. Egy féltékeny primadonna bíztatására egy ismeretlen jurátus egyszer ezer darab kacagószöcskét engedett szét Aradi Gerő vándorló társulatának Rómeó és Júlia-előadásán, épp, amikor a kor híres drámai szendéje, Haraszthy-Feigler Hermin kezdett monológjába. Az előadás botrányba fulladt, ezután 12 évig nem is játszották a Rómeó és Júliát Szegeden, ez a társulat kizárólag a Retyezáti remetével volt hajlandó színpadra állni.
A kacagószöcskék azóta vagy kipusztultak, vagy csak elhallgattak – legalább is ebben a városban.