Ha volna egy nagy jégszekrényem, nagyon vigyáznék, hogy a gyorsan romló ételeket jól külön tegyem azoktól, amelyek hosszan elállnak.
Ha valakinek erre eszébe jutna, hogy az utóbbiakra ott van a mélyhűtő, akkor hevesen bólogatnék, hogy persze, helyes, a tartós és eleve mélyhűtött dolgok tényleg nagyon jó helyen vannak ott, de azért én is megjegyeznék annyit, hogy egy gombaleves és egy bableves között érdemes különbséget tenni, és nem csupán a szakácsnak, hanem annak is, aki meg szeretné kínálni a barátait a maradékkal.
Ha volna egy nagy jégszekrényem, kiszerelném belőle a lámpát, hogy mindig sötét legyen benne, én ugyanis szeretek a sötétben tapogatózni, a hűvös edények formájából, tapintással felismerni, hogy merre is a joghurtom, a főtt kukoricáim vagy a tea, amit a köszvényem végett fogyasztok.
Ha valakinek erre eszébe jutna, hogy így könnyen megeshet, hogy piros aranyat teszek a tejbegrízbe, és csak akkor jövök rá, amikor már elkezdtem falatozni, akkor azért annyit megjegyeznék, hogy hosszú ideig azt sem tudtuk, hogy a chili és a csokoládé nagyon is összeillenek, és a sötétben tapogatózásnak is lehetnek megrendítő, egészen szokatlan, később mégis szinte kézenfekvőnek tűnő következményei.
Mint például egy új íz, teszem azt.
Ha volna egy nagy jégszekrényem, akkor nem mernék benne aludni, nem is a hideg miatt, hanem mert annak az edénynek, amelyben majd aludni fogok, semmi keresnivalója a hűtőben!
Ha valakinek erre eszébe jutna, hogy azért a test felbomlását nem lehet egy mégoly biztos hűtőkapacitással sem a végtelenségig odázni, akkor azt jegyezném meg nagyon halkan, hogy én az alvásról beszéltem, arról, amikor az ember álmában motyog, és azt hiszi, hogy a szavak végül is jóvátehetők.
Ha volna egy nagy jégszekrényem, néha kitakarítanám.
Ha valakinek erre eszébe jutna, hogy ez teljesen természetes, hiszen a dolgok mintegy belegázolnak egymás szagába, még a tökéletesen záródó műanyag edények korában is, akkor csak arra szeretném figyelmeztetni, hogy hanyagságból, rosszindulatból, netán a dolgok természetéről való gondolkodás híjával is eljuthatunk oda, hogy a császárszalonna és a Kinder Bueno egy tőről fakadnak.
Mint például a munka és a tisztánlátás képessége.
Mint például a ringó búzamező képe és a feketekávé illata a Régi Zsinagógában.
Köszönöm, hogy Varga Henrietta és Döbrei Dénes előadásán, 2007. július 19-én, este 9 és 10 óra között láthattam, ahogy Larisza Rusznak nézi őket.
Mert úgy kell a színházra nézni.
Mintha élne.