Zsótér Sándor 2006-ban harmadéves, színművészetis egyetemistákkal vitte színre Brecht Kurázsi mamáját. Az izgő-mozgó előadást nem közönséges színházi térben mutatják be az immár végzős növendékek, hanem a szegedi egyetem bölcsészkarának főépületében.

Posztmodern megoldás régi, jól ismert darabok címét megváltoztatni. Így tett többek közt 2003-ban a Krétakör, amikor is ly helyett j-vel írták emlékezetes Csehov–produkciójuk címét a színlapon. Ők mintegy gesztusnak szánták ezt, hiszen egyik színházi adaptáció sem egyenlő az eredeti darabbal. Hasonló gesztus vezette Zsótér Sándort és munkatársait, amikor Brecht Kurázsi mamáját K. mama címen adták elő. A cím olyan, akár egy felkiáltójel – mondja Ungár Júlia, a darab fordítója – jelzi, hogy igyekeztünk elfogulatlanul, az évtizedek során a darabhoz tapadt értelmezési és színpadi hagyományoktól menten, idegen pillantással vizsgálni Brecht művét.
Kritikák írói – és jobb esetben a nézők is – általában szívesen morfondíroznak azon, a rendezők vajon milyen motívumot ragadtak ki az eredeti műből, milyen vezérfonal mentén vitték színpadra az adott előadást. A fordító szerint jelen esetben felesleges ezen elmélkedni: Zsótért Brecht gondolkodásmódja, határozott világnézete érdekli, ami a darab leglényegtelenebbnek tűnő részletében is ott van. Nagyon bonyolult megítélni egy embert, még egy ilyen kiélezett szituációban is, mint a háború. Annyiféle szempontot kell figyelembe venni egy-egy döntésénél, és sokszor még a legravaszabb szereplőnél is, hiába ügyeskedik. Kurázsi természetes közege a háború, ebben és ebből él. Azt hiszi, túljárhat az eszén. Apró győzelmeket arathat a kisember, de a háborút nem nyerheti meg. Egyik oldalon se. Az a nagyok előjoga. Mindkét oldalon.
Zsótér a Színház- és Filmművészeti Egyetem most végzett, zenés színész-növendékeivel, Ascher Tamás és Novák Eszter osztályával vitte színre a darabot. Gyakran kihívások elé állította őket: néhányuknak tériszonyukat is le kell küzdeniük, mert mondjuk éppen a függőfolyosó korlátján lógnak ki. Több emeletet rohannak egyik helyszínről a másikra. Közben a rendező tereli a nézőket – akik egész testükkel követik az előadást –, honnan láthatnak jobban, merre érdemes a játszók után indulniuk. Ungár Júlia az egyetemista színészekkel kapcsolatban megemlíti: Izgalmas feszültség van abban, mikor a fiatal színész és a korban őt nem fedő szerep találkozik. A diákoknak fiatalságukból eredően kevés az élettapasztalatuk, így saját személyiségük elevenebben hat. De talán a szerep, a szerepről való gondolkozás jobban körvonalazódik, mint egy felnőtt színésznél. Szabadabban lehet dolgozni velük, kevésbé köti a rendezőt a színházi üzemmenet, és a fiatalok is bátrabbak a színi megoldásokban.

     Három Kurázsi mama és két Kattrin tűnik fel egymás után a színen. Ungár Júlia szerint ennek praktikus okai vannak. Az előadás vizsgának készült, a cél az volt, hogy a növendékek megmutathassák magukat. Ráadásul így a szerepek különböző aspektusai, arcai izgalmasan alakultak a különböző színésznők személyiségén átszűrve.
A híres-hírhedt zsótéros megoldások közül – az előbb említett szereplőtöbbszörözésen kívül – jelen esetben csupán a tér bátor használatát említhetjük. „Elvégre a szereplők is az országúton élnek, ideális térnek tartottuk erre a célra a színművészeti egyetem udvarát. Természetesen adódtak az idő- és térbeli ugrások.”
Az előadás most a Szegedi Tudományegyetem Ady téri épületének folyosóin és gangján kap helyet a fesztivál utolsó előtti napján.