Az esti előadás előtt két teljes összpróbát tartottatok.
Most komolyan kell gyakorolnunk, mert sok az új beálló. Azért összeállt végül.

A színészek megtanulják a mozgásokat, és kész?
A Keresőkben csak a belsőjükkel kell törődniük. Hogy sugározzanak. És közben megy a magnó a rádiójátékkal… ez már nem pont a rádiójáték, kicsit át lett alakítva, de az alapja onnan származik.

Miért akartál színpadra állítani egy rádióműsort?
Eredetileg egészen másfajta darabot akartunk készíteni a novellából, de közben sürgetett az idő, el kellett számolnunk az NKA-nak, vagy kinek, nem tudom, kitől kaptuk a pénzt, valami kuratóriumtól. Szükségünk volt egy bemutatóra, és gondoltam, úgy lesz a legegyszerűbb, ha a kész hangokra rátátognak a színészek. Aztán munka közben kiderült, hogy sokkal nehezebb így játszani. Meg felfedeztük, hogy ez egy különleges műforma, ami nagyon hatásos tud lenni. Csak talán jobb darab kell hozzá, ez elég vacak. Mi azért sok irányba elvittük, elég jól bánunk vele. Végül is, ezt kerestük: egy darabot, amivel szabadon bánhatunk.

Azt hittem, itt pont megvontátok magatoktól a szabadságot.
Szövegileg meg vannak kötve a színészek, de egy és negyed órát nehezen vinne el egy ötlet. Sok mindent ki kellett találnunk.

Közösen ötleteltetek?
Próbákon szabad.
Az győz, akinek jobb ötlete van, nem ragaszkodom hozzá, hogy az én szándékaim valósuljanak meg… csak ahhoz, hogy a végeredmény az én darabom maradjon, mármint az, amit közösen elkezdtünk csinálni.

A rögtönző-előadásaitokból mennyi került át ide?
Közvetlenül majdnem semmi. A rögtönzéseknek inkább az a haszna, hogy a próbán sokkal felszabadultabbak a színészek, nincsenek gátlásaik, nem mondják, hogy ezt nem merem… hiszen már annyit égtünk egymás előtt és közönség előtt, hogy abból sok bátorság születik. És a próbákhoz szinte más se kell: fantázia és bátorság. Öröm így próbálni, felszabadult emberekkel.

Stílust váltotok éppen? Több lesz a nem rögtönző előadásotok?
Mindig volt bennünk ilyen kettősség: Már akkor is voltak jobban rögzített előadásaink, amikor eljöttünk a Tilos az Á-ból. Csak sosem volt rá idő, hogy rendesen kidolgozzuk őket. A Trafóban kész produkciókat várnak, és próbahelyünk az nem volt mostanában. Persze, hogy rögtönzünk.

Ha van próbahely, akkor nem rögtönöztök? Ezen múlik?
Igen. Azon sok múlik. Éppen mostanában jutottam oda, hogy folytatjuk tovább a rögtönzőseket, mert az jól megy, és sok minden van bennük, viszont minden évben elkészülünk egy hosszan próbált előadással, és azt tényleg addig fogjuk csinálni, amíg kész nincs. Ha egy évig tart, akkor egy évig. Ilyen lesz most az Odüsszeusz. Az azért kiderült már, hogy amikor úgy jön ki, hogy több időnk van egy ilyen típusú produkcióra, az jobb lesz. Mert fantáziánk… nem akarom a tehetség szót használni… de fantáziánk az van. Meg invenciónk, az asszem jó szó ide.

És megint költöztök?
Ha megnyílik a legújabb, a harmadik West Balkán, abban kapunk egy saját helyiséget. Akkor azon az elven, amit a TÁP Színház képvisel, azt a fajta kulturális… hogy is mondjam… szemszöget alapul véve minden este lehetne ott program: nemcsak a saját előadásaink, hanem felolvasóestek, vagy bármi egyéb, ami közel áll hozzánk. Underground fesztivált is szerveznénk, levinnénk a színházat az éjszakai szórakozóhelyekre.

A TÁP Színház underground?
Igen.

Az mi?
Hát föld alatti. Ehhez a kultúrához állunk közel. Zenében egyértelmű, hogy mit jelent.

Erkölcsöt? Világnézetet? Stílust?
Az underground a föld alatt van, mindig az a gyökere a későbbi mainstreamnek. Ott lenn sok mindent ki lehet próbálni.

Közben te a föld fölött is dolgozol…
A Katonában beosztott színész vagyok, nem alakítom a sorsomat, csak részesülök belőle. Mondhatnám, hogy az a munkám, abból élek, de azért ez így kevés…

Ha ott a rendeződ lennék, megpukkadnék, amikor ezt olvasom.
Belefér. Mindkét fajta színháznak van létjogosultsága… amíg jó. A Katonán kívüli kőszínházak többsége viszont ósdi és felesleges.

A Katona az ósdiságot csinálja jól?
A Katona nem ósdi. Az egyfajta színház, amit ott nagyon igényesen és felkészülten művelnek. De ugyanezt olcsón, könnyen, felkészültség nélkül, egyszerűen csak a sikerért csinálni, ahogy a legtöbb színház működik… az az ósdi.

Van ósdi underground?
Akik az undergroundban rosszak… igazából nem nagyon tudok hozzászólni, mert kőszínházba se nagyon járok, meg alternatívba se. Egy-két előadást azért látok, fesztiválokon sok mindent megnézek. Azt tudom – mert a Katonával sokat járunk külföldre –, hogy az ott elfogadott színházak jóval közelebb állnak ahhoz, amit itt alternatívnak nevezünk.

Kétféle közönséged van? Gondolom, sokan megnézik mindkét fajta színházi megjelenésedet.
Szeged előtt a VOLT fesztiválon léptünk fel. Oda többnyire nem színházba járók mennek, de minket már ismernek: koncertre jöttek, nekünk mégis mindig zsúfolásig telik a nézőterünk. Tudják, hogy nagyjából milyen világot képviselünk.