A libegősszoknya az például olyan, hogy libeg. Meg hosszú. És bő, és nagy, és virágok vannak rajta. Vagy batikolt. Vagy egyszínű fehér. Vagy barna. Szürke. Piros. Kék. Lila. Zöld. Sárga. Csíkos. Kockás. Az a lényeg, hogy libeg. Ha meg fúj a szél, akkor száll, száll, fel a magasba. Libeg, ahogy lép benne az ember. Esetleg harangozik is egy kicsit. Giling-galang. Jobbra-balra. És táncolni is jó benne. Együtt mozog a testtel. De a libegősszoknya legnagyobb erénye az, hogy libeg. Mert a lányok szeretik, ha libeg a szoknyájuk. Nem kacéran, nem kihívóan. Olyan aranyosan, kislányosan. Nagylányosan. Asszonyosan. Libeg és szálldogál. Ez a jó az ilyen fesztiválokban. Az, hogy a közönség, a női közönség, libegő szoknyát hord. Sok-sok libegősszoknyás lány meg nő, végig a Kárász utcán, a Zsinagógában, a Mars téren, a Jatéban, itt-ott. És nevet, és mosolyog, és táncol, és beszél. Sokat. Sokat beszél és libeg a szoknyája. Erről lehet leginkább felismerni.