A III. Richárd Shakespeare bosszú-tragédiáinak egyik legjobbika. Sötét és gonosz, tele hataloméhséggel és gyilkolással. Nyomasztó cinizmusa még akkor is érezhető, ha olyan változatban látjuk, amelyben nincs is szöveg. Ezt elérni viszont nem is olyan könnyű. Ezért is bámulatos a kijevi DAH Színház előadása.

A THEALTER-en bemutatandó előadás nem maga a darab, hanem egy előszó hozzá. Értelmezést segítő performansz. Történetet mesél el annak, aki ismeri az alapművet, érdekes tapasztalatot ad annak, aki nem. Az Előszó a III. Richárdhoz misztériumjáték tánccal és zenével.
A Vlagyiszlav Troickij vezette színház 13 éve alakult, és azóta világhírnévre tett szert. Különböző országokból származó, különféle játékstílust kedvelő rendezőket hívnak meg, hogy saját tapasztalataikat bővítsék, előadásaik minőségét javítsák.
A csoport része a DahaBraha etno-káosz zenekar is, melynek zenéjében az autentikus ukrán népi motívumok különböző nagyvilági trendekkel keverednek, így találhat egymásra a gordonka, a dob, a gong és a rap.

A mozgásszínházak cselekményes és absztrakt koreográfiái kárpótolják a nézőt a szöveg hiányáért. Ezek az előadások így a világ minden táján bemutathatók, bizonyítandó, hogy létezik egy mindenki számára érthető, univerzális nyelv: a mozdulatok nyelve. Szükségünk is van arra, hogy megértsük a koreográfiát, mert a DAH előadásában nem csak hogy szavakkal nem árulnak el nekünk semmit a darab szereplői, hanem még a mimikájukkal sem, hisz álarcot viselnek.
A kissé bábszerű színészeken görögös fehér maszk van, amely csak akkor kerül le róluk, amikor a karakter meghal. Az álarcok elnagyolt vonásaiból csak arra következtethetnek nézőik, hogy a szereplő gonosz vagy jószándékú-e. Arcukat egész idő alatt a közönség felé fordítják, s ez néha igencsak akrobatikus pózokba kényszeríti a színészeket.
A görög tragédiák világát idézi a szereplők cipője, pontosabban koturnusa is, amivel csattogva lépkednek keresztül a színpadon, lábfejüket visszafeszítve, magasra emelt lábbal. A darab egyik legintenzívebb, leginkább rituálisnak ható jelenetében három nő lép a színre, akik egyre erőteljesebben dobognak a lábukkal, ami a dob szolgáltatta ritmust rendkívül felerősíti, csakúgy, mint az érzelmi hatást.
A színészek ukrán népviseletben játszanak, ezen kívül díszes szőtteseket tekernek maguk vagy egymás köré, esetleg egyszerűen csak lengetik azokat, vagy letakarnak velük valamit, amire a jelenthez éppen nincs szükség.

A díszletelemek egyébként szinte teljesen hiányoznak. Richárd és a többi nemes kard helyett baltát visel, amely hatékonynak bizonyul görögdinnyék fatönkön való kettévágásakor. A dinnye kettévágása a gyilkosságot jelképezi, s amíg a gyilkos a haldokló szájába tömi a csorgólevű, piros gyümölcsöt, minden bizonnyal a tikkadt közönség is szeretne áldozatul esni egy-egy ilyen gyilkosságnak.

Felnőtteket megölni Shakespeare-nél soha nem okoz akkora lelkiismeret-furdalást, mint ha gyerekekkel tennék ugyanezt. A gyerekgyilkosság mindig egy fordulópont, hisz feltétlenül el kell buknia annak, aki el akarja pusztítani a jövőt. Troickijnál a gyerekeket bábok helyettesítik – akik szintén maszkot viselnek – őket a dajkájuk kezéből ragadja ki Richárd, hogy aztán megfojtsa őket. A bukás, mint már említettem, elkerülhetetlen. Végül Richárdról is lekerül a gonoszan vigyorgó álarc.
Ének, tánc, rítus. Shakespeare, történelem, időszerűség. Egyetemes, általános, egyéni. Ősi, modern, állandó. Befogadás, találkozás, összeolvadás. DAH, Troickij, Előszó. III. Richárd.