A  történet  kezdete  igaz  és  jól  ismert:  volt  két  patak,  az  egyik gyors  folyású  és  tarajos  felszínű,  a másik  kékvizű  és  sima, mint a  jég;  találkozásukból gyermek  született. De minden más mese: két  víz  utóda  nem  lehet  ember,  csak  újabb  víz,  hal  vagy  hüllő.
Narcissus  levelibéka  volt, és  társai  közül nem  tűnt  ki  sem ebihal korában, sem későbbi átváltozásai során, amikor béka, majd egy nimfa szeretője, és ennek  folyományaképpen kőbéka  lett belőle. Aoina  környékén  azonban  máig  tartja  magát  a  legenda,  mely szerint,  aki  kőbékát  tesz  a  párnája  alá,  azért  álmában  eljönnek Helikon nimfái, magukkal ragadják, és hajnalig szeretkeznek vele. A többség belehal, aki kibírja, azt napfelkeltekor visszacsempészik az  otthonába.  Ezért  tartják  olyan  becsben  a  Peloponnészoszi félszigeten a kőbékát: félnek tőle és vágynak rá – aki talál (ritka!), inkább orosz turistáknak adja el.