Romeo Montague-nak hívták, keresztnevét Itáliából szökött zsebtolvaj nagyapja, vezetéknevét bretagne-i gyalogoskatona apja után kapta:  ő már  tősgyökeres  londoni  korhely  volt, jelentéktelen,  csapott vállú, iszákos alak, aki tizenhat éves korában Richard Burbage, az akkori  legnépszerűbb színházi  társulat  főrészvényese mellé csapódott. Rossz színész volt, és amikor egy késelést követően a nyomába eredtek a király emberei, felvette a Will Shakespeare nevet. Ezt tartozások miatt  kellett odahagynia, hitelezői elől  a  Francis Bacon név mögé rejtőzött, de egy felcsinált varrólány elől bujkálva hamarosan  inkább Christopher Marlowe-ként szólíttatta magát. Azt már nem tudjuk, miért – talán puszta szeszélyből – mutatkozott be öregebb éveiben mint Oxford 17. grófja, Edward de Vere. Úgy  tudjuk, egyetlen  egyszer  írt  egy  színdarabot, A nemes  ifjú hányattatásai címen, ezt kétszer játszották, ám a második előadás félbeszakadt: a közönség valami mást akart inkább látni.