Ez a sokadik nagy háború után történt, amikor II. Mohamed bevette Misztrát, a varég lovasok úgy tűntek el, mintha sosem lettek volna, és Konstantinápoly legféltettebb kincseit eltakart arcú állami csempészek szállították Bagdadba, a Béke Városába. Ibn ben-Masszaj  (ez nem a valódi neve) éhes volt, nem értett semmihez, mezítláb vándorolt a kiégett földeken. Jobb híján a szavait cserélte el élelemért. A parasztok az  igéit kérték, kevés árpát, dohos hajdinát adtak
értük;  pár  összetett  szóért  egy  kopott  tyúkot  ajánlottak.  Egy hóbortos idegenre egyszerre rásózta az összes jelzőjét: egy kopott ezüstpénzt  kapott  érte,  amin  később  csizmát  akart  venni.  Egy nagyszakállú, hosszúkardú katona, aki valami  ismeretlen nyelven hadovált,  elvette  a  névelőit  és  semmit  nem  adott  cserébe; ben-Masszaj örülhetett, hogy a nyelvét nem vágta ki…Így  járta a vidéket. Néhány éven belül  teljesen megnémult, viszont alaposan meghízott. Akkor kezdte a  testrészeit eladogatni.