Keresés
 
  A program | A fesztiválról | Archívum | Sajtószoba | Linkek  
 

THEALTER / Exstasis - 2008. évfolyam - 1. szám / Koncertek rovat

 

Lapszámaink

CSIPA - Kocsma az egész világ

nyomtatható verzió

Országút. Mellette kocsma. Este.

Két  földhözragadt, kósza lélek áll a bejáratnál. Az  ajtón  tábla,  rajta  krétakörbe foglalva a fellépő neve:  Cabaret  Medrano. Időpont nincs.
Kéz a kézben leugrottak volna  az  Eiffel-toronyról, az  elsők  közt. Akkor még voltak  valakik.  Most  már késő.  Föl  se  engednék őket.
Belülről  zene  szűrődik ki, lélekcsapda. Belépnek.
Odabenn  füst,  áporo-dott-dohos kocsmaszag.
Száz  cigiből  száll  fel  a füst,  szürkés-ködös mennyország a plafon.
A  zenekar  is  táncol, a  közönség  is  zenél. Elvegyülnek a hangokkal. Danse macabre.
A vörösbor fáj, de azt mondja: „Jó lenne élni!”. Ha többet iszol, így szól: „Élni kell!”. Ha igen sokat iszol, ezt kiáltja: „Élni fogsz!”. És ez akkor is szép, ha nem igaz.
Viszockij  próbálja  leitatni  Edith  Piafot,  de  ő  (még)  nem  hagyja magát.
Egy vérszegény denevér  tangózik a csilláron egy borvirágos orrú kövér egérlánnyal.
Humphrey  Bogart  a  vad  keleten  álmodozik  a  csillagösvényről, fekete tüdejébe Barna Tigrist szív. Keze  szelíd,  szeme  vagány,  konyakot  önt  a  roma  lány,  fekete, fekete szem, fekete haj, keleti mágia, jaj, bele ne halj!
Egy mosolygós  világcsavargó  néhány  oldal  kézírással  fizet  egy kisfröccsöt a sarokban gubbasztó fiatal költőnek, aki épp szülinapi verset ír saját magának.
Don Quijote tökrészegen ölelgeti a ventillátort, könnyeit felissza a Deszka.
Vér vegyül az alkoholba.
Minden nőnek egy vágya van, egy nőben is megvan minden.
A  zenekar  fokozza  a  tempót,  örömlányok  ropják  részeg matrózokkal. Piszkos Fred csuklik, félrenyelt egy hordó rumot.
Az  énekes  a  mikrofonállványba  kapaszkodik.  Meghal  minden dalban, feltámad minden tapsra.
Századszor is: utolsó dalunk következik. Ezredszer is.
Retro-jövőkép.
A porondmester elzavarja a zokogó bohócokat. Wendriner Aladár, artista és ragadozó egy elhagyott cipőt rágcsál, fogatlanul.
A pultnál csupa kisnyugdíj és minimálbér válik kesernyés sörré és minőségét megőrző asztali borrá.
Az  itallap  alján  csupa  nagybetűvel:  Hitel  nincs,  a  holnap  elfogyott.
A két földhöz-ragadt lélek a hátsó ajtón távozik Kőbányára.

7.oldal

Vissza a tartalomjegyzékhez Az oldal tetejére
 

2024 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció