Keresés
 
  A program | A fesztiválról | Archívum | Sajtószoba | Linkek  
 

THEALTER / Exstasis - 2008. évfolyam - 1. szám / HMG rovat

 

Lapszámaink

Sarnyai Tibor - Csöbörből vödörbe

nyomtatható verzió

A nyakkendő lenne a politika végtelen ostobaságának oka?

Mindannyian  tudjuk,  de  talán  ennyire  fesztelenül  kimondani sosem  mertük.  Azt,  hogy  ez  az  ország  nem  megélhető,  nem kényelmes, szorít és bánt. Szó se róla, szeretünk  itt élni, kedveljük hegyeit,  völgyeit,  folyóit,  az  épületeket,  amelyekben  élünk,  dolgozunk,  kikapcsolódunk,  de mégis:  van,  ami  dühít.  A  politika  és a  politikusok mérhetetlen kicsinyessége,  pénzsóvársága,  rettentő ostobasága, vérlázító stílusa, átlátszó hazugságai. A szentesi diákok idei előadásukkal kimondják, ami nekünk is a nyelvünkön volt.

A  Horváth  Mihály  Gimnázium  diákjai  a  18.  THEALTER-en  az Első Magyar Garantáltan Pártsemleges Politikusképző Artistaiskola Vizsgacirkusza címet viselő darabot mutatják be Szeged közterein.
Széljegyzet ez a felkiáltójel abban a történetben, amely iskolájukkal történt. „Bácskainé Fazekas Márta igazgatónő és Keserű Imre nélkül az  iskola  szellemisége  veszett  el”  – mondja Moldován  Levente,  a darab egyik szereplője. „Nemcsak kedvenc filozófia- és történelem-tanáromat,  de  a  gimnázium  egyik  mozgatórugóját  tisztelhetem benne” – teszi hozzá.

A  szentesiek  darabja  leltár,  szatirikus  közéleti  katalógus.  Nincs fókuszban mindaz, ami velük történt, hiszen csepp az a tengerben. Az egész, ahogy van, rettenetes és kiábrándító. Nincs valódi választás,  csak a  csöbör vagy a vödör  közötti, ahogy a  társulat állítja. S a  választás  győztese megtarthatja  a  nyakkendőjét,  aki  veszít,  az pedig  megfoszttatik  ettől  a  politikus  számára  elengedhetetlen ruhadarabtól,  amely  talán mindennek  az  oka.  Ha  felköti  a  nyakkendőt, elzárulnak a nyak körüli erek és megszűnik a gondolkodás.

A  darab  felmutatta  felkiáltójel mellett mit  lehet még  tenni? „A diákönkormányzat  tagjaként  próbáltam  a  véleményünket  közvetíteni” – mondja Jánosi Eszter, aki idén érettségizett az intézményben. „Arra  kértük  szüleinket, hogy menjenek el  az értekezletekre, és álljanak ki tanárainkért. Elkeserítő, rossz érzés volt megélni, ami történt velünk. Én az idén felvételiztem. Sokan mesélték el nekem a  maguk  történetét  kedvenc  tanáraik  érthetetlen  mellőzéséről. Nekünk mindössze  ilyen eszközünk van arra, hogy nyilvánosságra hozzuk, méltatlan és felháborító, ami történt velünk.”

„Közös erővel hoztuk  létre a darabot, voltaképp ötletbörze volt, Keserű Imre pedig hagyta, hogy elmondjuk, amit akarunk, és nem szólt  bele, mit  teszünk  szóvá  – mondja  Keresztes Zoltán,  a HMG diákja. – Minél több ember szembesül a darabot nézve azzal, hogy milyen emberek irányítják a városokat, a megyéket és az országot, bízom benne, annál hamarabb eljön egy olyan, teljesen új politikusi réteg,  amely már  elismeri:  a maiak  stílusa vállalhatatlan.  Kialakul ezekből a hatásokból valamiféle kritikus tömeg, amelynek a hangját már nem lehet figyelmen kívül hagyni.”

Hogy Operettországban élünk, mi  sem bizonyítja  jobban, hogy a Dugonics téri szökőkút a bemutató előadás alatt is végig ontotta a slágereket. Nekünk, az előadás nézőinek pedig, miközben kacagtunk önmagunkon, az  juthatott eszünkbe: néha az a bajunk, mint Ottlik Medvéjének. Hogy nem lehet a világot egyetlen ökölcsapással szétzúzni.

8.oldal

Vissza a tartalomjegyzékhez Az oldal tetejére
 

2024 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció