Az Aradi kamaraszínház és a szegedi Hetek Csoportja felzaklató előadást hozott létre Alina Nelega monodrámájából, a Rudolf Hess tízparancsolatából. Az előadó Harsányi Attila szerint meg kell fontolnunk Hess példaértékű szembenézését önmagával.
Bevett szokás színészeknél, hogy saját szövegkönyvük fedőlapjára felírják azt az egy mondatot a darabból, amely a szerepformálás során vezérfonalukká lesz. Harsányi Attila a Rudolf Hess tízparancsolata című, Tapasztó Ernő rendezésében színre kerülő előadás próbái közben a következő félmondatot szemelte ki magának: „Az a fémíz a számban…”. – Ez tökéletesen leképezi azt a rideg mechanikusságot, kegyetlen logikát és következetességet, ahogyan a náci politikus gondolkozott és élte az életét – magyarázza Harsányi választását.
Ahogyan ő fogalmaz: a darab súlyosan expresszív és meredek, nem köntörfalaz benne a román író, Alina Nelega. Rudolf Hess-t a nürnbergi perben háborús főbűnösként életfogytiglani börtönre ítélték. Negyvenhét évet töltött zárkában, végül kilencvenhárom évesen öngyilkos lett. A darab az ezt megelőző számvetést írja le.
– Hess tulajdonképpen Istennel vitatkozik, sorra veszi a Tízparancsolatot, közben élete bizonyos korszakaira vonatkoztatja azt, és ami a legmegdöbbentőbb: végső következtetése, hogy egyáltalán nem bánja, amit elkövetett – ecseteli Harsányi, aki amellett, hogy gyomorforgatóan kegyetlennek tartja magát a darabot, Hess őszinte szembenézését példaértékűnek érzi. Szerinte mindenkinek meg kéne tennie azt, amit Hess a darab során, hiszen – habár a nácizmus gyilkos-mítosza távolinak tűnik – az emberi kegyetlenség a mai napig tartja magát.
– Furcsa pokoljárás számomra ez az előadás – magyarázza a színész –, utána órákig nagyon tisztán látom azt, amit ma szeretetnek és kereszténységnek hívunk. Egy kritikus írta, hogy úgy érezte, mintha nekem lenne elszámolnivalóm, nem pedig Hessnek. Azt szeretném, ha mindenkit elszámolásra késztetne az előadás.
|